Vannak betegségek, amelyek nyomot hagytak a történelemben – és vannak olyanok, amelyek bele is írták magukat. A tuberkulózis (vagy röviden TBC) sajnos az utóbbi kategória. Bár az 1950-es évek óta léteznek hatékony gyógyszerek, a kór még mindig évi 1,5 millió ember haláláért felelős, ezzel a világ leghalálosabb fertőző betegsége.

Ez elsőre felfoghatatlannak tűnik – míg rá nem jövünk: nem a baktérium lett okosabb. A probléma nem a baktériummal lett nagyobb – hanem azzal, hogy a világ továbbra sem ad mindenkinek egyenlő esélyt a gyógyulásra.

A „szép halál” mítosza: amikor a TBC-t még romantikának hitték

A 18–19. század Európájában a TBC úgy terjedt, mint egy rossz internetes mém: gyorsan, kontrollálhatatlanul és mindenhol jelen volt. A zsúfolt, szennyezett, iparosodó városok tökéletes terepet adtak neki.

De a kor felfogása szerint a tuberkulózis „finom betegség” volt. Komolyan: sokan azt hitték, hogy öröklődik, és a művészi érzékenység, a halvány bőr és a “melankolikus tekintet” jele. A romantika korának színpadán a betegséget szinte esztétikai elemként kezelték. A valóság persze sokkal kegyetlenebb volt.

A feltaláló, aki a gőzgépről a tüdő megmentésére váltott

James Watt nevét a gőzgépből ismerjük, pedig életének egy fontos fejezete egészen másról szólt: a tuberkulózis elleni küzdelemről.

Amikor a gyerekei megbetegedtek, Watt megszállottan kezdett el kísérletezni. Olyan szerkezetet tervezett, amely szén-dioxidot pumpált volna a tüdőbe, hogy csökkentse az ott lévő oxigén mennyiségét. Elsőre ijesztően hangzik – pedig az elv meglepően közel állt a valósághoz.

A tuberkulózist okozó baktérium kifejezetten szereti az oxigént. Annyira, hogy bizonyos esetekben a mai napig alkalmaznak olyan módszereket, amelyekkel az orvosok szándékosan „összeesett” állapotba hozzák az egyik tüdőt, hogy csökkentsék az oxigénellátást és ezzel visszaszorítsák a fertőzést. Watt tehát tévedett – de nem is annyira, mint gondolnánk.

Gyógyítható lenne – mégis milliók halnak bele

A legnagyobb tragédia mégsem a múlt romantizált félreértése, vagy Watt furcsa, de logikus kísérlete. Hanem az, hogy a TBC ma is tökéletesen gyógyítható, mégis emberek milliói halnak bele.

Miért?

– mert nem jut el mindenkihez időben a diagnózis,
– mert sok helyen nincs elérhető kezelés,
– mert a társadalmi egyenlőtlenségek továbbra is élet-halál kérdéseket döntenek el.

És most, amikor a TBC elleni küzdelem amúgy is ingatag, a világszerte jelentkező forráskivonások új veszélyt jelentenek: ha nem jut elegendő pénz a kezelésre és a gyógyszerek fejlesztésére, a baktérium ellenállóvá válik – és visszatérhet a 20. század eleji halálosság.

Mit üzen nekünk a tuberkulózis története ma?

A tuberkulózis története arról szól, hogyan alakította a betegségtörténet a világot – és arról is, hogyan engedtük meg, hogy a kór a mai napig virágozzon. A baktérium nem csodafegyverekkel győz: egyenlőtlenséggel, szegénységgel és közönyösséggel.

A TBC valójában nem a tüdőt támadja leginkább, hanem a társadalmi rendszereinket. És csak rajtunk múlik, hogy mikor kapunk végre levegőt.