A természet tele van furcsaságokkal, de mi van akkor, ha valaki azt állítja: vannak madarak, amelyek nem csak füstöt éreznek, hanem direkt gyújtogatnak is? Ez nem egy újabb Disney-film trailerje – hanem egyre komolyabban vett tudományos felvetés.
Tűzrakó tollasok az ausztrál bozótosból
Ausztrália északi területein több tucat szemtanú – köztük tűzoltók, pásztorok, őslakos közösségek tagjai – beszámoltak arról, hogy bizonyos ragadozómadarak égő ágakat ragadnak meg, és azokat új, még nem égő területekre ejtik le. Céljuk? Felébreszteni és kiugrasztani a menekülő gyíkokat, békákat, kisebb emlősöket, hogy könnyű zsákmányként csaphassanak le rájuk.
A három fő gyanúsított:
– a fekete sasmadár (Milvus migrans),
– a barna héja (Lophoictinia isura) és
– a fekete héja (Haliastur sphenurus).
Ezeket a madarakat a helyi őslakosok gyakran „firehawk” néven emlegetik. A szóbeszéd szerint nemcsak figyelik a tüzeket, hanem aktívan terjesztik is azokat.
Mesebeszéd vagy bizonyíték?
A madarak tűzterjesztő viselkedéséről már az 1960-as évektől vannak feljegyzések, de csak 2017-ben született meg az első komolyabb tudományos összegzés: Bob Gosford, Mark Bonta és kollégáik az Journal of Ethnobiology hasábjain közölték interjúkra, terepi megfigyelésekre és őslakos tudásra épülő tanulmányukat.
A szerzők szerint a madarak háromféleképp terjeszthetik a tüzet:
1. égő ágakat ejtenek le száraz fűbe,
2. parázsló gallyakat visznek a csőrükben, vagy
3. a karmaik között szállítják a lángot.
Persze ez nem egy tűzvédelmi bemutató – hanem egy túlélési taktika: az égetett terület megzavarja az állatokat, így a ragadozók gyorsan lecsaphatnak a riadt zsákmányra.
Madáragy vagy stratégiai zsenialitás?
Ha mindez igaz, akkor ezek a madarak képesek lehetnek:
– eszközt használni (égető ág),
– stratégiai gondolkodásra (tűz kiterjesztése a vadászat hatékonyságáért), és
– talán még kooperációra is, hiszen gyakran csapatban vadásznak tűz közelében.
Ez nemcsak az állati intelligenciáról alkotott képünket árnyalja, hanem új kérdéseket is felvet arról, hogyan tanulnak és adják át a tudást ezek a fajok.
Akkor most gyújtogatnak… vagy sem?
Mivel közvetlen, videós vagy fotós bizonyíték alig létezik, a tudományos közösség egy része még óvatos. Egyesek szerint a madarak egyszerűen csak követik a tüzeket, és a „tűzvitel” inkább véletlen lehet, mint szándékos.
De ha a beszámolók, terepi megfigyelések és őslakos tudás mind egy irányba mutatnak – érdemes elgondolkodni: nem lehet, hogy ez az állítólagos „tűzmadár” tényleg létezik? Legalábbis nem a mitológiában, hanem hús-vér, pernye-szagú valójában.
Források:
– Bonta, M., Gosford, B. et al. (2017). Intentional Fire-Spreading by “Firehawk” Raptors in Northern Australia. Journal of Ethnobiology, 37(4), 700–718. https://doi.org/10.2993/0278-0771-37.4.700
– Woinarski, J. (2018). Birds and fire in northern Australia. Frontiers in Ecology and the Environment, 16(5), 245–254. https://doi.org/10.1002/fee.1791
