A mélytengeri világ tele van furcsaságokkal: olyan lényekkel, amelyek mintha egy sci-fi író lázálmából szabadultak volna. De még ebben a bizarr univerzumban is akad egy hal, amelynek evolúciós döntéseitől a biológusok is felkapják a szemöldöküket. Ismerd meg a pettyes patkányhalat (Hydrolagus colliei), azt az állatot, amelynek a hímjei szó szerint a homlokukból kinövő, visszahúzható fogakkal hódítanak.

A tenger szellemei

A patkányhalak, más néven szellemhalak vagy kimérák (Chimaeriformes rend), a cápák és ráják távoli rokonai. Bár ritkán látjuk őket, ezek a mélyen élő lények több mint 300 millió éve úszkálnak bolygónk tengereiben – vagyis már akkor itt voltak, amikor a dinoszauruszok még sehol sem voltak. A pettyes patkányhal különösen különleges: teste ezüstösen csillog, szemei sötéten fénylenek, és olyan elektromos érzékelőpórusokkal rendelkezik, amelyekkel a sötétségben is észleli a mozgást. De ami igazán híressé (vagy inkább hírhedtté) teszi, az a hímek homlokán található… fogas fegyver.

A tenaculum – a szerelem furcsa eszköze

A hím pettyes patkányhalak homlokán található egy különleges szerv, az úgynevezett tenaculum. Ez egy visszahúzható, rúdszerű nyúlvány, amelynek a végén egy fogakból álló, apró „csillár” található. Igen, jól olvastad: egy fogas csillár nő a homlokukból. A párzási időszakban ez a szerkezet előugrik, és a hím ezzel kapaszkodik meg a nőstényben.

A tudósokat azonban nem hagyta nyugodni a kérdés: miféle fogak ezek? A test külső részén található „fogacskák” általában nem valódi fogak, hanem a cápákra jellemző érdes bőrpikkelyek, úgynevezett dermális denticulumok. De amikor a kutatók mikroszkóp alatt megvizsgálták a tenaculumot, meglepő felfedezést tettek.

Igazi fogak – csak épp rossz helyen

A szövettani elemzések kimutatták, hogy ezek a homlokról növő fogak valódi szájfogak. A kutatók megtalálták a fogak növekedéséért felelős dentális laminát – azt a szövetréteget, amelyből normális esetben az állkapocsban lévő fogak fejlődnek. Sőt, a génvizsgálatok is azt mutatták, hogy a homlokszövetben ugyanazok a gének aktívak, mint a szájüregben.

Vagyis a patkányhal nemcsak szó szerint „szájba vette” a randizást, hanem egyenesen a homlokára is költöztette.

Egy 300 millió éves randevú-trükk

A fosszilis bizonyítékok szerint hasonló struktúrák már több százmillió éve léteznek. Ez azt jelenti, hogy a tenaculum valószínűleg bevált evolúciós megoldás volt – olyan, ami segítette a faj fennmaradását a mélytengeri sötétségben. Érdekesség, hogy a nőstényeknek is van egy apró, pattanásszerű nyoma ennek a szervnek, de náluk sosem fejlődik ki teljesen. Ez arra utalhat, hogy a tenaculum eredetileg más funkcióval bírt, talán valamilyen tapadásra vagy védekezésre szolgált, mielőtt „udvarlási eszközzé” vált.

A mélytenger bizarr eleganciája

Bár a patkányhalak első pillantásra inkább rémálmaink szereplőinek tűnhetnek, valójában a természet egyik legizgalmasabb kísérletét képviselik. A homlokból kinövő fogak nem torzulás, hanem tökéletesen működő, több százmillió éves örökség. Egy evolúciós trükk, ami egyszerre hátborzongató és lenyűgöző.

Legközelebb, ha valaki azt mondja, hogy a szépség relatív – gondolj a Hydrolagus colliei-re. Mert ha a természet ennyire kreatív tud lenni a szerelemben, ki tudja, milyen meglepetések várnak még a tenger mélyén.