Segítő csillók.
Általában csupán néhány milliméter hosszúak, szürkések, laposak: az örvényférgeket alig vesszük észre a pocsolya alján. A laposférgek egyik altörzsét képező Turbellaria fajok mégis az élővilág egyik legfurcsább teremtményei.
Ha szeretnénk őket alaposabban szemügyre venni, biztosan nagyítóra lesz szükségünk. Az örvényférgeknek jól elkülöníthető elülső végük van, majd a test közepétől indulva nyílszerű fejben végződnek, és a két fura szem is kivehető. Ezek az egyszerű szemek feketék és a vékonyabb bőr miatt ijesztőnek tűnhetnek.
Ugyanakkor végbélkimenetet, elkülönült hátsó részt ne keressünk, az nincs. Az örvényféreg szájnyílása általában a test közepén található, az egynyílású emésztőrendszer pedig többnyire gazdagon elágazó, a salakanyag pedig egyszerűen eloszlik a szervezetükben.
A legtöbb örvényféreg hermafrodita, azaz hímnős. Bár a földigilisztákról terjedt el, velük kapcsolatban nem igaz az, hogy ha kettévágjuk őket, mindkét rész új gilisztává fejlődik – az örvényférgek esetében helyénvaló az állítás! Bármilyen irányba, bárhogyan vágjuk el a férget: minden egyes rész egy teljesen működőképes élőlénnyé válik. Azt még a tudósok sem tudják pontosan, hogy miként képes erre az elképesztő mutatványra.
Az örvényférgek többsége tengerben vagy édesvízben (az aljzaton) él, de vannak szárazföldi fajok is. Olyan, mintha úsznának vagy lebegnének a tócsa alján. Ez a hatás vélhetően annak köszönhető, hogy több ezernyi mikroszkopikus szőrszál, csilló segítségével a vizet kavarják. A csillók segítenek abban is, hogy a táplálékot a szájnyíláshoz sodorják (finom törmeléket, algákat, protozoákat). A férgek a nevüket is a csillók örvénykeltő hatásáról kapták.
Forrás: www.discoverwildlife.com
