Az őszi erdő rengeteg finom gyümölccsel vár!
Az őszi erdő nem csak lenyűgöző színekkel vár, de számos ízletes gyümölcsöt is gyűjthetünk kirándulás közben. Ezek az erdei gyümölcsök nyersen is fogyaszthatóak, de nagyobb mennyiségben gyűjtve lekvárt, szörpöt is készíthetünk belőlük. Élvezzük ki a napsütéses őszi napokat, és közben töltekezzünk fel vitaminokkal, értékes tápanyagokkal.
Íme, az őszi erdő 4 leggyakoribb gyümölcse!
1. Kökény
Úgy tartják, hogy a kökény akkor igazán ízletes, ha megcsípi a dér. Savanykás kék gyümölcséből finom kompót, lekvár, likőr, sőt bor készíthető, de vadhúsok mellé is tálalják köretként. A kökény magyar népies nevei: boronafa, koronafa, ekegúzs, kininfa, kökönye, tövisfa, zabszilva. Hegyoldalak, erdőszélek, cserjések, napfényes erdők növénye.
2. Som
Hosszúkás szilvára emlékeztető, piros gyümölcse, savanykás, pikáns ízű, éretten édeskés. A húsos som a középhegységek vadon élő növénye, általában az erdőszéleken találkozhatunk vele, mert a napos helyeket kedveli, árnyékban nem terem gyümölcsöt. Több országban is termesztik, (például: Ausztriában, Lengyelországban), nálunk őshonos. C-vitamin tartalma magas, karotinban gazdag. Lekvár, szörp, dzsem, kompót, bor, pálinka készíthető belőle. Az éretlen termését az olajbogyóhoz hasonlóan már az ókor óta szokás sós vagy ecetes vízben köménymaggal eltenni. Borecetben elrakva a kapribogyót helyettesítheti. Savanyítani is szokták, és vadhúsból készült ételekhez tálalják.
3. Csipkebogyó
A vidám piros bogyók népies nevei: csipke, csitkenye, hecsedli, hecserli, hecse(m)pecs, seggvakaró, bicske. Héja nagyon húsos, íze édes-savanyú, minél érettebb, annál édesebb. A fagyok után már annyira puha, hogy nehéz feldolgozni. Gyógyhatású áltermése A-, B1-, B2-, C-, P- és K-vitaminban, likopinban gazdag, gyógytea, gyümölcsbor, szörp, vagy lekvár, mártás, leves készítésére használjuk. A csipkebogyóból hideg eljárással készített italok nagyon sok C-vitamint tartalmaznak, ezért a napi fogyasztásával a szervezet ellenálló képességét növelik. Alkalmas még saláták, gyümölcssaláták ízesítésére, vagy bólé készítésére. Bort is készítenek belőle. A bogyót nem szabad forró vízben áztatni, mert a C-vitamin már 50 °C fok körül megsemmisül.
Magjából csipkebogyó olajat is készítenek, amely csökkenti a sebek hegesedés utáni nyomait, használják az apró ráncok kezelésére is. Csökkenti a hajszálerek sérülékenységét, így késlelteti a bőr öregedését. A csipkebogyóból liszt is készíthető, amely ínséges időkben szükségeledelként szolgált, háborús körülmények között sokan házilag is kenyeret vagy pogácsát sütöttek belőle. Jelenleg a csipkebogyóliszt a reformkonyha egyik népszerű alapanyaga, fehérjét, szénhidrátokat, rostanyagokat és csekély mértékben sót is tartalmaz.
4. Galagonya
Ennek az erdei növénynek a termése szeptemberre érik be, akkor lesz savanykásan édes, az állaga pedig egy kissé lisztes. Ilyenkor önmagában is fogyasztható, de akár más gyümölcsökkel együtt lekvár is készülhet belőle, mivel nagy mennyiségben tartalmaz zselésítő anyagokat. Háborúk és nagy nélkülözések idején őrölt terméseivel a kávét helyettesítették. Népies elnevezései: májusvirág, istenalma, isteni gyümölcs, gelegenye, giligán.
A galagonyát a szív növényének is nevezik, szívelégtelenség, ritmuszavarok, artériás görcsök elleni természetes gyógyszer, kiváló értágító. Hatóanyagai serkentik a szív működését, a keringést, vérnyomás- és koleszterincsökkentő. Nyugtató hatása miatt krónikus álmatlanság kezelésére is alkalmazzák.
