Ne verjük le a fészkeket!
„Drasztikusan csökkent a fecskék száma Magyarországon, és ha nem történik jelentős változás, akkor hazánkból 2020-ra eltűnhetnek a fecskék, pedig ők jelenthetnek biológiai védelmet a rovarok által terjesztett betegségekkel szemben is” – fogalmazott Orbán Zoltán, a Magyar Madártani Egyesület szóvivője az M1-en.
A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy 1-2 millió kilogramm rovarral kell majd megküzdenünk, ugyanis minden egyes fecske min. 1 kg rovart eszik meg, márpedig hamarosan 1-2 millió fecske fog hazánkból hiányozni. A fecskék által fogyasztott rovarok közé tartozik szinte az összes mezőgazdasági kártevő, a különféle szúnyogfajok, köztük az újabb betelepülők, amelyek akár halálos betegséget is terjeszthetnek.
A fecskék eltűnésének legfőbb oka a nagyüzemi mezőgazdaság okozta élőhely-átalakítás, -pusztítás, illetve az agrárkemizálás. A második helyen áll a klímaváltozás, a harmadik helyen pedig a lakosság fecskék iránti toleranciájának csökkenése, ugyanis a figyelmeztetések és a törvények ellenére évről évre egyre nagyobb mennyiségben verik le a fecskefészkeket, szinte mindig a költési időszak közepén.
Az alábbi videón jól követhető, hogyan épül szinte a semmiből egy fiókák felnevelésére alkalmas fészek:
„Ekkor elpusztul a tojás, a fióka és gyakran a kotló madár is” – fogalmazott a szakemberek. Megdöbbentő, de a legtöbb fészket az önkormányzatok verik le, mivel zavarja őket az ürülék, illetve sokszor maga a csicsergés is. Az ürülékszennyezést egyszerűen meg lehetne oldani felhelyezett lapokkal, ún. fecskepelenkákkal.
Azzal nem számolnak, hogy ha eltűnnek a fecskék, akkor a rovarok ellen be kell vetni a kémiai szereket, amelyek minden rovart elpusztítanak, többek között a beporzó rovarokat is, és a vízbázison, a táplálékon keresztül az emberi szervezetbe is bejutnak, és minket is megmérgeznek. Óvjuk, védjük a fecskéket, tanuljunk meg együtt élni ezekkel a hasznos madarakkal!
Ezen a videón pedig a fáradhatatlan szülői gondoskodásnak lehetünk szemtanúi:
Forrás: www.mti.hu
Kezdőkép: Pellinger Attila/Wikimedia Commons