Ha valaha érezted úgy egy kiadós ebéd után, hogy most azonnal elnyelne a kanapé, akkor van egy jó hírem: lehet, hogy nem is kéne idáig eljutnod. A világ egyik legegészségesebb közössége ugyanis régóta követ egy titkot, amit mostanában mi, nyugati emberek is felfedezni látszunk. Ez pedig a hara hachi bu – az evés művészete 80%-ig.
Igen, jól olvastad. Nem 100, nem 120, hanem 80%. És mielőtt azt hinnéd, ez valami újabb diétaőrület, gyorsan szögezzük le: ez nem fogyókúra, hanem egy életfilozófia, ami egyszerre humoros, józan, egyszerű – és tudományosan is meglepően logikus.
A módszer, amitől az okinawaiak tovább élnek
A hara hachi bu Japánból, pontosabban az Okinawa-szigetekről származik, ahol a világ egyik legtöbb százévest találjuk. Ők nem méricskélnek kalóriát, nem böjtölnek, nem kutatják a „szénhidrátablakot” – egyszerűen csak addig esznek, amíg már jólesik, de még nem pukkadnak meg.
A modern kutatások pedig azt mutatják, hogy akik így étkeznek:
– kevesebb kalóriát vesznek magukhoz,
– lassabban híznak,
– általában alacsonyabb a BMI-jük,
– több zöldséget és kevesebb „fehér gyorsat” (rizs, tészta) esznek.
Tulajdonképpen ez a módszer olyan, mintha valaki találkozóra hívná a tudatosságot és a mértékletességet – és ők ketten kiderítenék, hogy egész jó párt alkotnak.
Mi történik, amikor nem 80%-ig eszünk?
A modern ember étkezése sokszor úgy néz ki, mint egy rossz randi: kapkodás, telefonozás, figyelemelterelés, és a nap végén már azt sem tudjuk, hol csúszott félre az egész. Kutatások szerint az emberek 70%-a képernyő előtt eszik, ami nem csak romantikátlan, de problémás is: ilyenkor hajlamosabbak vagyunk többet enni, és kevésbé vesszük észre, mikor lenne elég.
A hara hachi bu pont ennek mond ellent: tedd le a telefont, koncentrálj az ételre, érezd, amit eszel.
De jó ez a természetnek is?
Természetes, tudatosabb étkezés, kevesebb pazarlás, lassabb tempó – ha egy étkezési filozófia ökológiailag is kedvező, az már fél siker.
Ha kevesebbet eszünk, kevesebbet pazarolunk, és jobban becsüljük meg az ételt. Ez nemcsak a bolygónak jó, de a saját emésztésünknek is: lassabb evés → jobb emésztés → kevesebb puffadás. (És kevesebb olyan pillanat, amikor a családtagok elnézően kérdezik: „Ugye nem kell mentőt hívni?”)
Hogyan csináljuk jól – de humorral
A hara hachi bu nem arról szól, hogy éhezz, vagy hogy minden falatot túlgondolj. Inkább arról, hogy ne akkor hagyd abba, amikor már fáj, hanem amikor épp kellemes.
Néhány könnyű, természetközeli tipp:
– Figyelj befelé. Éhes vagy, vagy csak unatkozol? A tested sokszor okosabb, mint hinnéd.
– Kapcsold ki a képernyőt. A természetben sincs Netflix – csak madárcsicsergés.
– Egyél lassabban. Élvezd a falatokat, mint egy finom teát egy erdei séta után.
– Állj meg, mielőtt túl sok lenne. Ha egy tízfokú skálán a 7-es a „kellemesen jóllaktam”, ott érdemes megállni.
– Nem kell tökéletesnek lenned. Néha 100%-ig fogsz enni, mert finom. Ez nem kudarc, hanem emberi.
És kinek nem ajánlott?
Mint minden életmódtippnél, itt is van pár kivétel:
– gyerekek,
– idősek,
– sportolók,
– betegséggel élők.
Ők gyakran több energiát igényelnek, így nekik nem biztos, hogy a 80% az ideális.
A lényeg: nem fogyókúra, hanem józan, természetes ritmus
A hara hachi bu lényege nem az, hogy egyél keveset, hanem hogy egyél tudatosan, és engedd el azt a modern kényszert, hogy mindig teli legyen a tányér – és a has. Ez a filozófia inkább visszatérés egy természetes egyensúlyhoz, amit a modern étkezési szokások kiforgattak.
Ha tehát legközelebb érzed, hogy jönne az a bizonyos „jajj, minek ettem meg még azt is?” érzés… gondolj egy kicsit az okinawai bölcsekre. Ők már évszázadok óta tudják: a 80% néha több mint a 100.
