Riolittufába faragott életek.
Ironikusan Kis Amerikának hívták azokat a barlanglakásokat, amelyeket Cserépfalu felett, a Berezd aljában találunk.
Az elnevezés arra utal, hogy az itt élők még Amerikáig se jutottak, szemben azokkal a szerencsésebb falubeliekkel, akik az óceán túlpartján próbáltak új életet kezdeni.
A Bükkalján található település felett elterülő, könnyen faragható riolittufából felépülő hegy igen alkalmasnak bizonyult az építkezéshez, így a falu házainak szinte mindegyike az itt termelt kőből készült. Ám a történelem során mindig vannak nehezebb időszakok, gazdasági válságok, így volt ez az 1900-as évek első évtizedeiben is. A Berezdalján elhagyott kőbányák üregei jó alkalmat adtak arra, hogy a legszegényebbek beköltözzenek.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
ContentsAz elnevezés arra utal, hogy az itt élők még Amerikáig se jutottak, szemben azokkal a szerencsésebb falubeliekkel, akik az óceán túlpartján próbáltak új életet kezdeni.Vélhetően az első lyukakat még a 19. század végén, 20. század elején vésték, de igazi jelentőséget a gazdasági világválság éveiben kaptak.
Vélhetően az első lyukakat még a 19. század végén, 20. század elején vésték, de igazi jelentőséget a gazdasági világválság éveiben kaptak.
Ezekben az üregekben a legszegényebbek éltek, meglehetősen nyomorúságos, elégtelen körülmények között. A lakások szegényes berendezési tárgyait maguk a lakók készítették, fából és szalmából. Mivel víz nem volt, az itt élők lejártak a közkúthoz. Főzni-sütni vagy egy benti vagy egy kinti kemencével tudtak. Az eredeti lakás 3 helyiségből állt, egy lakókonyha égre nyíló ajtóval és két kis rácsos ablakkal, tőle balra két egymásba nyíló helyiség, amit kamrának, pincének használhattak. A füst a kéménykürtőn távozott, ám télen gyakran ronggyal bedugták a kürtőt, hogy a meleg benn maradjon.
A lakók summások, napszámosok, idénymunkások voltak. A kemény fizikai munka keresetét úgy egészítették ki, hogy sóskát, gombát szedtek vagy szerszámnyeleket, seprűt készítettek.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az itt lakók egy része elköltözött, meghalt, helyükre mások jöttek, tehát a létszám mozgásban volt. Az utolsó lakókat feljegyezték: Szabó Lajosné, született Lénárt Julianna elmondása szerint ők 1968-ban, az apósa id. Szabó Lajos pedig 1969-ben költözött ki a barlanglakásból.
Ezt követően a megváltozott gazdasági helyzet lehetővé tette, hogy a barlanglakások tulajdonosai a faluban telket vásároljanak és fokozatosan kiköltözzenek a barlangokból.
A Kis Amerika maradványait még ma is láthatjuk a Berezdalján.
Forrás: cserepkakas.hu
