Újratervezés a téglákból.
Előfordul, hogy egy épületet arrébb kell költöztetni. Általában fontos, történelmi jelentőségű házakról van szó, amelyeket például az árvíz veszélyeztet. A költöztetésnek megvan a maga módszere, aminek segítségével igyekeznek az ingatlant egy közeli, biztonságos helyre áthelyezni. Ha messzebbre kell vinni a házat, akkor szétszedik részekre, netán téglákra és úgy szállítják.
Az azonban valószínűleg egyedülálló, hogy egy házat nem kevesebb mint 6000 ezer km-rel visznek odébb. Pedig az 1920-as években erre is volt példa, sőt rögtön kettő is.
A Virginia House ma már egy domboldalon őrködik, a James folyóra néz a virginiai Richmond közelében. Eredetileg azonban majdnem 6000 km-re arrébb állt, az angliai Warwickshire-ben. Az ott 1536-ban épült kúria egy politikusé volt, így a falai között anno még I. Erzsébet királynő is megfordult.
1925-ben, majdnem 4 évszázaddal később a ház akkori tulajdonosa, a Lloyds Bank bankár családja egy aukció keretében eladásra bocsátotta a házat. A katalógusban úgy hirdették, mint egy ’különösen fontos, fenntartás nélküli bontási kiárusítást’, ritka, régi tölgyajtókkal, nagy mennyiségű padlódeszkával, egész gerendákkal, faanyagokkal, kiváló téglákkal, fűrészárukkal.
Alexander W. Weddell jómódú amerikai diplomata és neje, Virginia Chase Steedman meglátták a hirdetést és az egész szerkezetre adtak egy ajánlatot. Az üzlet létrejött, a házat 3500 fontért megvásárolták, még az aukció előtt.
A brit sajtó felkapta az ügyet, hogy egy amerikai pár vette meg az épületet és erős kritikát fogalmaztak meg emiatt. Szárnyra kapott a pletyka, hogy az amerikaiak le akarják rombolni a házat. Amikor azonban nyilvánosságra hozták a részleteket, egy parlamenti képviselő bocsánatérő levelét írt, amiben megfogalmazta, hogy ha az amerikai diplomata nem lépett volna közbe és nem vásárolta volna meg az anyagokat, azok elvesztek volna, így viszont egy új épületben kelhetnek új életre.
A cég, amelyet a bontásra, szállításra és újraépítésre vettek fel, előzetes vizsgálatokat végzett és arra a következtetésre jutott, hogy a kövek nem maradnának életben, ha megpróbálnák lebontani az épületet. Azt tanácsolták a megbízónak, hogy egyszerűen robbantassa fel az épületet és csak azokkal a kövekkel foglalkozzon, amelyek túlélik a műveletet. Szerencsére a kövek többsége megmaradt, ezeket dobozba rakták és áthajóztatták az Atlanti-óceánon.
Az újra felépített Virginia House nem az eredeti épület pontos másolata, hanem különféle építészeti stílusok keveréke. A ház nyugati szárnya egy kisebb kúria másolata, a keleti rész a Spencer-Churchill család egyik ingatlanját mintázza. Csak a középső rész utánozza az eredeti kúriát.
Míg a Weddels házaspár a richmondi ház építésével foglalatoskodott, alig néhány száz méterre egy másik épület a befejezéséhez készülődött: Mr. Thomas Williams Jr “Agecroft Hall” nevű kúriája. A jómódú virginiai vállalkozó egy kisebb vagyont költött a 15. századi Tudor korabeli házra, ami eredetileg Lancashire-ben állt. Ő az eredeti ingatlant ugyanúgy áthajóztatta az Atlanti-óceánon és újra felépíttette. Őt sem a pontos másolás érdekelte, hanem az, hogy funkcionális és kényelmes kúriát alkosson a megmentett darabokkal. A ház végül 1928-ban készült el. Mr. Williams a következő évben meghalt, az Agecroft ház pedig a kívánsága szerint múzeummá vált.
Forrás: www.amusingplanet.com
