Állatcentrikus oktatás.

Képzeld el, hogy egy erdőben sétálsz, és meglátsz egy gyönyörű szarvast. Nem kérdés, hogy pontosan emlékezni fogsz az állatra – a színére, a mozdulataira, az agancsára. De mi a helyzet azokkal a fákkal, bokrokkal, virágokkal, amelyek mellett elmentél útközben? Nagy eséllyel nem sok ügyet vetettél a téged körbevevő zöldre, a növényzetre. Ez az, amit a tudósok növényvakságnak hívnak.

A jelenséget 1998-ban írta le két amerikai botanikus, Elisabeth Schussler és James Wandersee.

A növényvak embernek „nincs képessége arra, hogy észrevegye a növények fontosságát a bioszférában és az emberek életében”.

A növényvakság az oka annak is, hogy az emberek az állatokat a növények fölé helyezik, így az utóbbiak védelmére, megőrzésére tett lépések is csak korlátozottak, nem kapnak akkora hangsúlyt, jelentőséget.

Mindnyájan teljes mértékben függünk a flórától – ők jelentik a Föld egészségét, az életet.

Azonban mégis sokszor eltörpülnek, háttérben maradnak, nem vigyázunk, figyelünk rájuk eléggé. Nem vesszük észre bennük az élelmiszert, a lehetséges gyógyszert, a közösség kedvelt tagját, részét.

Egy 2016-os tanulmányban Williams és csapata azt vizsgálta, hogy vajon az emberek genetikailag úgy kódoltak-e, hogy a növényeket ignorálják. Noha a veszélyeztetett fajok 57 %-a növény az USA-ban, mégis a rendelkezésre álló források 4 %-ánál is kevesebbet fordítanak rájuk. Számos felmérés bizonyítja, hogy az állatokra sokkal jobban odafigyelnek és emlékeznek a résztvevők. A növények ugyebár nem mozognak, márpedig ez kelti fel az emberek (különösen a gyerekek) érdeklődését. A növények vizuálisan is egybefolynak, összeolvadnak.

Egy fontos kulturális tényező, hogy az oktatás-nevelés során nagyobb fókusz esik az állatokra.

A biológiai példák során szinte mindig állatokat említenek a tanárok, így a gyerekek úgy szocializálódnak, hogy sokkal ismerősebbek számukra az állatvilág képviselői, nagyobb empátiával viseltetnek irántuk.

A gyerekek leginkább állatközpontú biológiai oktatás mellett nőnek fel, mindent tudnak a zsiráfról, miközben sosem hallottak még az odvas keltikéről.

Így nem tanulják meg a minket körbevevő zöld szerepét, fontosságát sem. Nem érdeklik őket a növények, nem vonzzák őket a növényekkel foglalkozó szakmák.

Pedig Földünk jövője épp a növényektől függ.

A legtöbb 21. századi probléma, a globális felmelegedés, az élelmiszerbiztonság, az új gyógyszerek kutatása éppen a növényekkel van összefüggésben.

A növények felépítésének, funkciójának, változatosságának, jelentőségének ismerete nélkül nem sok remény van az említett problémák kezelésére.

Forrás: www.mnn.com