A szajkó nem az a madár, amelyről elsőként az erdőtelepítés jut eszünkbe. Hangos, óvatos, időnként más madarak hangját is utánozza, és olyan mindenevő, hogy étrendjében a rovaroktól a gyümölcsökig szinte minden előfordulhat. Ősszel azonban különös munkába kezd. Makkokat gyűjt, elszállítja őket a tölgyfától, majd egyenként elrejti a talajban. Tulajdonképpen pontosan azt csinálja, amit egy erdész: ültet.
A szajkó télre spájzol
A tölgy- és bükkmakk fontos téli táplálék számára. Amikor ősszel sok termés áll rendelkezésre, a madár nem csak annyit fogyaszt el, amennyire aznap szüksége van. Makkokat vesz a csőrébe, majd elszállítja őket egy másik helyre. A termést avar alá, földbe, gyökerek mellé vagy más rejtett zugba helyezheti. Később, amikor kevesebb táplálék áll rendelkezésre, visszatér ezekhez a készletekhez.
Meglepően jó a memóriája
A szajkó rengeteg rejtekhelyet képes megjegyezni. Télen akár hó és avar alatt is megtalálhatja a korábban eldugott élelmet. Csakhogy a rendszer nem tökéletes. Egyes készletekre nincs szüksége, másokról megfeledkezik, megint másokat valamilyen okból egyszerűen nem keres fel. A tölgy szempontjából pontosan ezek az elveszett makkok az igazán érdekesek.
A madár a fától távolra viszi a magot
Ha minden makk közvetlenül az anyafa alatt maradna, a fiatal tölgyek óriási versenybe kerülnének egymással, és ugyanott koncentrálódnának a magfogyasztók is. A szajkó viszont több tíz vagy akár több száz méterre is elszállíthat terméseket. A makk így olyan helyre kerülhet, ahová magától sosem jutott volna el. Ráadásul a madár sokszor közvetlenül a talajba rejti. Ennél jobb kezdőcsomagot egy tölgycsíra aligha kérhetne.
Amelyiket nem eszi meg, tavasszal kihajthat
Ha a makk életképes, megfelelő helyre került és nem találja meg más állat, tavasszal csírázásnak indulhat. A szajkó így akaratlanul is hozzájárul a tölgyesek természetes felújulásához és terjedéséhez. Nem azért ülteti el a makkot, mert fát akar. Éppen ellenkezőleg: később meg akarja enni. Az erdő számára azonban az eredmény időnként ugyanaz.
Az erdők történetének egyik régi szövetsége ez
A tölgy bőséges, tápláló magot készít. A szajkó elszállítja és elrejti. A madár élelmet kap, a fa pedig mobil magterjesztőt. Természetesen a makk jelentős részét valóban elfogyasztják, de elég, ha bizonyos hányad megmenekül ahhoz, hogy a kapcsolat hosszú távon a tölgy terjedését is segítse. Egyetlen szajkó egy ősz során rengeteg termést mozgathat meg.
Ha ősszel szajkót látsz makkal a csőrében, érdemes követni a szemeddel
A madár valószínűleg nem fészkéhez repül. Sokkal inkább valamelyik titkos kamrája felé tart. Néhány hónappal később talán visszajön érte. Talán nem. Ha pedig elfelejti, évekkel később azon a helyen már egy apró tölgy állhat. Évtizedek múlva pedig senki sem fogja tudni, hogy az egész erdőrész egy madár rosszul vezetett éléskamrájával kezdődött.
