Ha legközelebb azt látod, hogy egy hegedűs órákon át gyakorolja ugyanazt a futamot, vagy egy dobos úgy püföli a pergőt, mintha nem is emberi csontokból állna – jusson eszedbe: lehet, hogy tényleg keményebbek, mint mi többiek. Legalábbis ami a fájdalmat illeti.
Egy friss neurobiológiai kutatás szerint ugyanis a zenészek másképp érzik a fájdalmat, mint az átlagemberek. Nem azért, mert ők a rejtett szuperhősök, hanem mert a sok-sok gyakorlás egyszerűen átalakítja az agyukat.
A zenélés edzés az agynak – és úgy tűnik, a fájdalomtűrésnek is
A kutatást Anna M. Zamorano, az Aarhus Egyetem neurobiológusa vezette. A kérdése egyszerű volt: ha a zenélés fejleszti a motorikus képességeket, a memóriát és még az agy „fiatalságát” is megőrzi, akkor vajon a fájdalomérzékelést is módosítja?
Spoiler: igen.
A kutatók 40 résztvevőt vontak be – zenészeket és nem zenészeket – majd egy teljesen biztonságos, de kellemetlen módszerrel mesterséges kézfájdalmat idéztek elő (idegnövekedési faktor injekció, amitől 2-3 napig úgy érzed, mintha túl sokszor húztad volna fel a fűnyírót). Ezután transzkraniális mágneses stimulációval (TMS) megmérték, hogyan reagálnak az agy motoros területei a fájdalomra.
A zenészek agya másképp működik – még fájdalomban is
A különbségek látványosak voltak:
– már a fájdalom előtt is finomabban hangolt agyi kéztérképet mutattak a zenészek,
– a fájdalmat kevésbé rossz érzésként élték meg,
– és ami a legérdekesebb: míg a nem zenészek agyi „kéztérképe” 2 nap után összement a fájdalom hatására, addig a zenészeknél szinte semmit sem változott.
Magyarul: a zenészek agya nem ijed meg egy kis kellemetlenségtől.
De miért pont ők? A válasz: neuroplaszticitás (és sok-sok gyakorlás)
A zenészek agyában a hosszan tartó gyakorlás hatására:
– megerősödtek a mozgást irányító pályák,
– finomodtak az ujjak mozgásáért felelős területek,
– és úgy tűnik, mindez védelmet nyújt a fájdalom agyi hatásaival szemben.
Ez nem azt jelenti, hogy a zenészek nem éreznek fájdalmat – csak jobban kezelik, a neurológiai rendszerük pedig kevésbé omlik össze tőle.
Akkor kezdjünk el mindenkit zenére tanítani a fájdalom ellen?
Bár ez viccesen hangzik, nem is annyira elvetendő ötlet. A kutatás szerint ugyanis a hosszú távú tanulás – legyen az zongora, gitár, fuvola vagy épp ukulele – olyan agyi változásokat indít be, amelyek ellenállóbbá tehetnek a krónikus fájdalommal szemben.
Persze nem árt tisztázni: ez nem egyenlő egy csodagyógymóddal, és a zenészek sem immunisak a sérülésekre. De az biztos, hogy a gyakorlás szó szerint átformálja az agyat.
A tudósoknak ez még csak a nyitány
A kutatócsoport már a következő „tételt” játssza: azt vizsgálják, vajon a zenei tréning megóv-e attól is, hogy krónikus fájdalom alatt romoljon a figyelem és a kognitív teljesítmény.
Ha igen, a jövőben akár olyan terápiák is készülhetnek, amelyek „átprogramozzák” a fájdalomérzékelést – nem gyógyszerekkel, hanem tanulással.
Konklúzió? A zenészek valószínűleg tényleg keményebbek
És legközelebb, ha panaszkodik a család zenésze, hogy fáj a keze a sok gyakorlástól, tudd: lehet, hogy igazat mond… csak a fájdalom már nem ugyanaz neki, mint neked.
Egy biztos: a természet és az agy közös játéka mindig tartogat meglepetéseket – néha olyanokat, amelyek szó szerint dallamosabbá teszik az élet fájdalmait.
Forrás: Anna M. Zamorano (2025): Neuroscience finds musicians feel pain differently from the rest of us. The Conversation UK. DOI: https://doi.org/10.64628/AB.nqkqk4hme
