Öröm az ürömben.

2018-ban Pakisztán elhatározta, hogy 10 milliárd fát ültet a klímaváltozás lassítása érdekében. Az intenzív legeltetés, az aszály és az erdők kivágása miatt lehangolóvá vált táj zöldért kiáltott.

Kétségtelenül nagyratörő célokat fogalmaztak meg, és sokáig úgy tűnt, hogy az ötlet követőkre talált, elsősorban a tanultabb, fiatalabb generációk körében, akik már a közösségi médiát is aktívan használják.

A program azonban csak lassan döcögött, de nemrég nem várt lendületet kapott, fura módon éppen a koronavírus miatt.

A járvány következtében ugyanis rengeteg pakisztáni maradt munka nélkül, ezért a kormány állást kínált számukra és „faültetőnek” vette fel őket.

Több mint 60 ezer munkanélküli számára tértek így vissza a dolgos hétköznapok: az ültetésért napi 3 dollárt kapnak. Nem sok, de több mint a semmi, segít a túlélésben.

A programban így háromszor annyi munkáskéz áll rendelkezésre, és az ültetési időszak is meghosszabbodott júniusig, hogy a munkanélkülieknek feladatot adhassanak. A legtöbb telepítést vidéken végzik, és elsősorban (amennyiben lehetséges) nőket és munkanélkülieket alkalmaznak, főként fiatalokat, akik hazavándorolnak a karantén alá helyezett városokból. Mindenkinek maszkot kell viselnie és egymástól 2 méteres távolságban kell dolgoznia.

Akad olyan tartomány, ahol eddig már 30 millió őshonos csemetét ültettek el, többek között eperfát, akáciát, lóretekfát.

Jól jönnek az extra segítő kezek, sokkal gyorsabban halad így a munka.

Ezzel a megoldással a munkanélküliek is jól járnak, és nem csak azért, mert némi pénzt tudnak így keresni, és a családjukat el tudják a nehéz időkben is látni. Hanem mert kinn vannak a friss levegőn, távol a fertőzött, zsúfolt és ezért potenciális veszélyt hordozó városi területektől.

Forrás: www.treehugger.com