A pálmaolaj mára az egyik legtöbbet vitatott alapanyag lett a konyhákban és az iparban. Ott van a csokiban, a kekszekben, a margarinban, a samponban, sőt még a biodízelben is. Olcsó, sokoldalú, de az ára nem csak a pénztárcánkban mérhető: hatalmas esőerdők pusztulnak miatta, veszélyeztetett fajok – például az orangutánok – élőhelye kerül veszélybe. Nem csoda, hogy a tudósok lázasan keresik a fenntartható alternatívákat. Most úgy tűnik, egy új szereplő lépett a színre: az élesztő.
Miért éppen élesztő?
Az élesztő már régóta a biotechnológia kedvence: sör, bor, kenyér – mind az ő munkáját dicséri. Most azonban kutatók olyan törzseket módosítottak, amelyek képesek olyan olajokat előállítani, amelyek tulajdonságaikban hasonlítanak a pálmaolajhoz. A trükk a genetikai finomhangolásban rejlik: az élesztő sejtjei így nem csak alkoholt, hanem nagy mennyiségű, megfelelő összetételű zsírsavat is termelnek.
Mennyire zöld ez a megoldás?
Az élesztő előnye, hogy ipari fermentorokban termeszthető, vagyis nincs szükség hatalmas ültetvényekre, erdőirtásra. Ráadásul a folyamat sokkal kevesebb vizet és földterületet igényel. A kutatók szerint a jövőben akár ipari melléktermékekkel – például mezőgazdasági hulladékkal – is lehet táplálni a mikroorganizmusokat, így a rendszer szinte körforgásossá válhat. Képzeljük csak el: a kukoricacsutkából nemcsak bioetanol, hanem „bio-vaj” is készülhet!
Íze van, vagy nincs?
A pálmaolaj egyik nagy előnye, hogy semleges ízű és állagú, ezért könnyen keverhető más összetevőkkel. Az élesztőből készült változat is hasonlóan semleges lehet, így a csokoládéban vagy süteményben senki sem venné észre a különbséget. A margarin- vagy kekszrajongók tehát fellélegezhetnek: a kedvenc ízek nem fognak eltűnni a fenntarthatóság oltárán.
Hol tart most a kutatás?
Egyelőre kísérleti stádiumban van a technológia. A laborban már sikerült előállítani kisebb mennyiséget, a következő lépés az ipari méretű gyártás megvalósítása. Ez azonban nem egyszerű: a fermentorok drágák, a termelési folyamat energiaigényes, és a piac is csak akkor fogadja el az új alapanyagot, ha árban versenyképes. Ugyanakkor a befektetők érdeklődése óriási, hiszen egy fenntartható pálmaolaj-alternatíva aranyat érne – szó szerint milliárdos piacról van szó.
A jövő keksze laborban kel?
Ha a technológia sikerrel jár, néhány év múlva már olyan kekszet ropogtathatunk, amelynek „vajassága” egy fermentor mélyén született. Az élesztő tehát újra bizonyíthat: nemcsak a kenyér és a bor mestere, hanem a fenntartható jövő egyik kulcsszereplője is lehet. A nagy kérdés csupán az, hogy a fogyasztók mennyire lesznek nyitottak a gondolatra: vajon szívesebben választják majd a „laborból jött” margarint, ha ezzel orangutánok erdejét menthetik meg?
Egy falat tudományos optimizmus
A pálmaolaj-probléma nem fog egyik napról a másikra megoldódni, de az élesztőalapú alternatívák azt mutatják, hogy a tudomány képes kreatív és fenntartható irányba mozdulni. Ha sikerül leküzdeni a technológiai és gazdasági akadályokat, talán eljön a nap, amikor az édességbolt polcain nemcsak a kalóriát, hanem a környezeti terhelést is mérlegelhetjük – és jó szívvel választhatjuk a „zöldebb” kekszet.
