Ragacsos magok.
A Pisonia fa a csodatölcsérfélék családjába tartozó növény. A trópusi területeken nő, főként a Karib-tengeri és az Indiai-, Csendes-óceáni szigetvilágban. A fák hosszú magokat teremnek, amelyeket sűrűn apró, nyálkás kampócskák borítanak, így gyakorlatilag mindenre rátapadnak, ami hozzájuk ér. A magok fürtökben érnek, egy ilyen fürtben akár 200 mag is rejtőzhet.
A fa évente kétszer virágzik, ilyenkor csúcson van a szigeten a tengeri madarak forgalma, köszönhetően a természet munkájának. A szárnyasok a fákon fészkelnek. A fiatal fiókák azonban gyakran tragikusan rövid ideig élnek, mert a ragacsos magok miatt egyszerűen repülni is képtelenek. Így leesnek és vagy éhenhalnak, vagy ragadozók zsákmányává válnak. Olyan is előfordul, hogy a fán lelik halálukat, mumifikálódott testük úgy lóg le, mint egy karácsonyfadísz.
A fa szempontjából persze az a lényeges, hogy a szaporítóanyag így távolabbra is eljut.
A magok terjesztése pusztító a madárpopulációkra nézve. Egy tanulmány szerint a Cousin-szigeteken például a tündércsérek negyede, a az Audubon – vészmadarak tizede így leli halálát.
A tudósok azt kutatták, hogy származik-e bármilyen evolúciós előnye a fának abból, hogy gyakorlatilag megöli a madarakat. Az egyik elmélet szerin több tápanyaghoz jutnak a növények, ha a halott madarak teteme borítja a földjüket. Azonban a kutatások mindezt nem igazolták, a tetemek mellett sarjadzó hajtások nem fejlődtek jobban. Sőt, valójában sokkal több trágyához jutott a fa az élő madarak ürülékéből és a lehulló tojásokból. Egy másik feltételezés szerint az elhullott madarak a tengerben sodródva máshol érnek partot, így terjesztik a magokat. Kísérletek során azonban kiderült, hogy a sós vízben a magvak pár nap alatt elvesztik a csírázóképességüket, így ez a hipotézis megdőlt.
A magoknak egyszerűen muszáj ragadósnak lenniük, hogy ne essenek le a madarakról.
Mivel a szárnyasok gyakran érintkeznek a vízzel, különösen erős gyantára van szükségük a növényeknek a terjedéshez. Mindez pedig ahhoz a sajnálatos tényhez vezet, hogy minden évben többszáz madár leli az összeragadt tollazat miatt halálát.
Meglepő módon számos tengeri madár kedveli a fát. Ez a növény az elsődleges fészkelőhelye a piroslábú szulának, a fregattmadárféléknek és a fekete noddinak. A természetvédők eközben azon dolgoznak hogy más, honos fák ültetésével kínáljanak fészkelőhelyet, valamint a madarak szárnyát lemosva juttassák vissza őket a természetbe.
Forrás: www.amusingplanet.com, kiemelt kép: Christopheb/Dreamstime.com
