A természet néha olyan, mint egy túlélőshow extrém szabályokkal. Vannak helyek, ahol a talaj annyira savas és tápanyagszegény, hogy a legtöbb növény csak legyint és odébbállna – ha tudna. De akadnak makacs túlélők, amelyek nem hogy elvannak, hanem konkrétan rovart fogyasztanak, mert más nem jut. Ismerkedj meg hazánk különleges húsevő növényeivel!
“Vérszomjas” túlélők a tőzeglápok mélyén
A kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia) és a lápi hízóka (Pinguicula vulgaris) a magyar flóra legkülönlegesebb tagjai közé tartoznak. Ezek a húsevő növények nem trópusi dzsungelek lakói – itthon is megtalálhatók! Leginkább savanyú kémhatású, tőzegmohás lápokban fordulnak elő, például:
– a Hanság lápvidékén,
– a Bátorligeti ősláp területén,
– a beregi lápokban vagy
– a Zemplén egyes hűvösebb, nedves élőhelyein.
Ezeken a területeken a talaj annyira tápanyagszegény, hogy a növények kénytelenek kreatív megoldásokhoz folyamodni – például rovarokat emészteni.
Harmatos csapda, hízókás gyorscsúszda
A Drosera rotundifolia apró, pirosas szőrszálakkal borított levelei úgy néznek ki, mintha harmatcseppek borítanák. De ez nem víz: ez ragacsos váladék, ami csapdába ejti az óvatlan rovarokat. A levél lassan ráhajol a zsákmányra, majd enzimekkel emészti meg. Nem sieti el – de hatékony.
A Pinguicula vulgaris ezzel szemben lapos, zöld “szánkópályaként” teríti ki ragadós leveleit. A rovarok odatapadnak, a növény pedig megkezdi a lebontást – csendesen, szagmentesen, de könyörtelenül. És mindezt azért, mert a nitrogént valahonnan pótolni kell.
Savanyú talaj, savas túlélés
A tőzegmohás lápok extrém élőhelyek: alacsony pH, magas víztartalom, kevés tápanyag. Ezért is olyan értékesek és érzékenyek ezek az ökoszisztémák. A húsevő növények itt vannak igazán elemükben – ahol más fajok már régen feladták.
Védelem alatt
Fontos tudni: ezek a lápok fokozottan védettek, és a bennük élő növények is természetvédelmi oltalom alatt állnak. Ne tépjük le, ne ültessük cserépbe – elég, ha gyönyörködünk bennük a megfelelő időszakban, például június és augusztus között.
Egy kis hazai horror – csendben falatoznak
A Drosera és a Pinguicula nem csapnak zajt, nem tesznek hirtelen mozdulatokat – de mégis vadásznak. Szépen, lassan, észrevétlenül. Igazi példái annak, hogyan lehet a túlélésért folytatott versenyt eleganciával és furfanggal megnyerni. Magyar lápvidékeink e különleges lakói megmutatják, hogy nem kell messzire menni, ha szívesen belecsöppennél egy kis „természetfilmbe” – elég csak belesni egy harmatos rét mélyére.
Források:
– Adlassnig, W. et al. (2005). The nitrogen metabolism of carnivorous plants. Planta, 219(4), 411–420. https://doi.org/10.1007/s00425-004-1335-9
– Molnár, Zs. (2009). Magyarországi lápok vegetációja és védelme. Természetvédelmi Közlemények, 15, 45–62. https://www.nature.hu/lapkutatas/molnar-lapok.pdf
