Tökéletes védelem.
Az állatvilág számtalan meglepetés tartogat, az úgynevezett ’ajtófejű’ hangyák például páncélszerű „sisakkal” rendelkeznek. Ez a képlet mind alakban, mind méretben pontosan beleillik a kolónia fészkének bejáratába. Valójában élő ajtóként, egyfajta dugóként használják a korongokat, így zárják be a fészket, hogy kívül tartsák a nemkívánatos vendégeket és csak a társaikat engedjék be. Számos hangya nemzetségben találunk ilyen rovarokat, például a Cephalotes és Carebara nemzetségek fajai között. Ezek a fajok évmilliók alatt fejlesztették ki ezt a jól működő rendszert.
A Cephalotes fajoknak, vagyis teknőshangyáknak nagy, kerek és enyhén homorú fejük van, amely épp a farágó bogarak által a fákba készített lyukakba illik. Ezek a nyílások nagyszerű lehetőséget kínálnak a hangyák fészkeléséhez, de persze másokat is vonzanak, ezért ezzel a sajátos ajtóval tartják távol a ragadozókat, parazitákat, betolakodókat.
Ha ide bármilyen ellenség behatol, akkor biztosan csapdába tudja a bent élőket ejteni. Mint számos más ellenségüknek, úgy a teknőshangyáknak sincs fullánkjuk, szúró „fegyverük”, amivel védekezni tudnának. Ezért az ajtóval felfegyverzett katonák a kolónia kiemelkedő fontosságú tagjai, mondhatni, hogy a boly biztonsága az ő vállukon nyugszik.
Érdekes módon a teknőshangyák nincsenek állandóan készenléti üzemmódban. Előfordul, hogy nyitva hagyják a bejáratot, de amikor veszélyt éreznek, azonnal bezárnak. Néhány faj még arra is képes, hogy gombaszerű fonalakat válasszon ki a fej pórusain keresztül, hogy még észrevehetetlenebb legyen.
Ezek a fura fejek azonban nem védik a hangyákat a sérülésektől: sok ‘élő ajtón’ harapás, szakadás vagy mély heg található.. A rovarok mégsem hátrálnak meg, inkább meghalnak, minthogy veszélynek tegyék ki a fészket.
Forrás: www.odditycentral.com
A kiemelt kép illusztráció.
