Reggeli madárdal.
Rakesh Khatri, akit csak Fészekemberként emlegetnek, mindig is nagy örömforrásként gondolt a verebekre. Annak ellenére, hogy Delhi nyüzsgő utcáin nőtt fel, boldogság töltötte el, valahányszor meglátta a madárkákat.
Delhiben az 1980-as évek nagy ipari robbanása előtt az utcák még tele voltak verebekkel.
A Khatri család házának terasza is számtalan fészeknek adott otthont, minden reggel a vidám csiripelésre ébredt a família. Azóta azonban nagyot fordult a világ, az új épületek terjedésével eltűntek a zegzugos régi házak, ahol még fészkelőhelyet találtak a madarak. A modern házak már nem sok teret kínálnak az állatoknak, egyre fajszegényebb a városok élővilága. Egy napon, amikor Khatri az irodájába ment, látta, hogy néhány férfi bebetonozza azokat a lyukakat, ahol a madarak menedéket találtak. A munkások csak akkor hagyták abba a tevékenységüket, amikor Khatri jelezte nekik, hogy feljelenti őket.
Az elszánt férfi szerette volna, ha a verebek Delhi nagyvárosában újra otthonra lelnek, ezért elkezdett számukra fészkeket építeni kókuszhéjból, gyapotból, jutából, rattanból és más anyagokból. Megalapította az Ecoroots alapítványt, ennek keretein belül dolgozik a verebekért. Nem csak fészkeket készít, de folyamatosan adja át a tudását a jövő nemzedékeinek is: 3500 iskolában tartott már workshopokat India-szerte, összesen több mint 100 ezer tanulónak mutatva be a gyakorlati tudnivalókat.
A Föld második legnagyobb metropolisza egy ember elhatározása és fáradhatatlan munkája következtében újra verebekkel telik meg.
Khatri erőfeszítései eddig már több mint 250 ezer fészekben öltöttek testet, amelyek teljes egészében újrahasznosított vagy biológiailag lebomló anyagokból készültek.
„Nincs annál nagyobb áldás, mint otthont építeni azon verebeknek, akiknek a fészkét elpusztította az ember. Össze kell dolgoznunk a természettel, ha élni szeretnénk és boldogok akarunk lenni, mivel ő támogat minket leginkább.” – vallja a Fészekember.
Forrás: www.goodnewsnetwork.org
