A fegyverzet esélyt sem ad a rákoknak.
Az Indiai-óceán mélyén, az extrém forró hidrotermális kürtők közelében, ahol a forró víz magas, fekete oszlopokban tör fel, ott él a különleges csigafaj, a pikkelyeslábú csiga (Chrysomallon squamiferum).
A zord környezet arra ösztönözte a csigát, hogy egyedülálló külső vázat fejlesszen ki.
A külső héja egy réteg vassal fedett, puha, húsos lábát pedig vas-szulfid tartalmú kemény, ásványi pikkelyek védik. Ez a puhatestű az egyetlen olyan állat a Földön, ami a vasat ilyen módon hasznosítja.
A pikkelyeslábú csigát 1999-ben fedezték fel több mint 2 km-es mélységben az Indiai-óceán középső részén. A környezetében lévő víz magas kén- és fémtartalmú, az anyagokat a csiga beépíti a burkába. Az egész állatot vastartalmú vegyületek, főként pirit borítja, valamint greigit, ami mágneses tulajdonságáról ismert. Éppen ezért a csiga tapad a mágneshez.
A puhatestű héja 3 rétegű.
A külső réteg 30 μm vastag és vas-szulfid alkotja, a középső réteg egyenértékű a szerves periostrakummal, ami egy vékony fehérje bevonat, ezt más csigák héjában is megtaláljuk és egyben ez a legvastagabb réteg a 3 közül (150 μm). A belső réteg pedig aragonitból áll, ez egy kalcium-karbonát, ami közönséges előfordulású a puhatestűek és korallok vázában.
Minden egyes réteg hozzájárul a csiga hatékony védelméhez, esélyt sem adva a rákoknak.
A külső vastartalmú réteg úgy van tervezve, hogy ütésnél megreped, de úgy, hogy közben elnyeli az energiát, tompítja és deformálja a ragadozó fogószervét. A középső szerves réteg párnaként működve tovább tompítja a rákok támadását.
Forrás: www.amusingplanet.com
