Furfangos doppingolók.
A sport szót meghallva kiemelkedő fizikai, esetleg szellemi teljesítményt igénylő tevékenységre gondolunk. A Flandria hollandajkú területein népszerű vinkensport vagy vinkenzetting viszont lényegében üldögélésből és hallgatózásból áll.
Ebben a sportban ugyanis apró, ládaszerű kalitkákat állítanak sorba, egymástól kb. 180 cm-re az utcán. Minden egyes ládában egyetlen hím erdei pinty ül, akinek az a feladata, hogy annyi hívóéneket prezentáljon egy órában, amennyi csak lehetséges. A kalitka előtt ül a madár gazdája (vinkenier), aki egy nagy fa rúdon krétával jelöli a madárdalokat. Minden egyes krétavonás egy teljes madáréneket jelöl, amely jellegzetes dallammal zárul, amit susk-e-wietnek neveznek. A kalitkák előtt a bírók sétálgatnak, hogy senki se tudjon csalni. Az az erdei pinty a győztes, aki a legtöbb éneket adja elő egy óra alatt. A vinkensport rendkívül passzív sport, egyeseknek még unalmasnak is tűnhet, ugyanakkor a sokat vitatott részek mindig felpezsdítik a hangulatot.
A vinkensport története a 16. század végére vezethető vissza, az írásos emlékek ekkor említik először sportként a flamand kereskedők körében. A 19. századra népszerűségéből sokat veszített, de az I. világháború után újra divatba jött. 2007-ben több mint 13 ezren űzték, mintegy 10 ezer madárral.
https://www.instagram.com/p/BxmFFiwhS4b/?utm_source=ig_embed
A versenyzők számos módszert bevetnek, hogy kedvencük megnyerje a versenyt. Tenyésztéssel próbálják a legdalosabb pintyeket kiválasztani, fehérjében gazdag táplálékot adnak nekik, továbbá különféle stimulációs technikákkal – például zenével, mesterséges fényekkel – ösztönzik kedvenceiket.
Állandó vitákat generál a csalás lehetősége is. Például azt a gazdát, akinek a madara 1278-szor énekelt, később doppingoláson kapták: a szárnyasnak tesztoszteront adott a jobb teljesítmény reményében. Egy másik alkalommal pedig a kiemelkedő dalos pintyről a kalitka kinyitása után derült ki, hogy valójában egy CD-lejátszó.
Az állatvédők rendszeresen felszólalnak a vinkensport ellen, a sötét, szűk kalitkák sokakat megbotránkoztatnak. El lehet képzelni, mit szólnának a korabeli kegyetlen szokásokhoz, amikor még vak pintyeket használtak, ugyanis úgy vélték, hogy azok többet dalolnak. Azt is nehezményezik, hogy több énekre bírják rá a szárnyasokat, mint ami normális vagy egészséges lenne. Ha azt nézzük, hogy a versenyző madarak akár 1000-szer is dalolhatnak egy óra alatt, akkor valóban nem mondható természetesnek a viselkedésük.
Forrás: www.odditycentral.com, kiemelt kép: Spotter2/Wikimedia Commons
