Egy kis goda nagy útja.

Csupán nagyon kevés madár tölti egyazon helyen az egész életét, a madarak egy része néhány kilométerre mozog el, miközben fészkelőhelyet vagy élelmet keres, mások viszont elképesztő hosszú vándorlásba kezdenek. A vándorló madaraknak kimerítő utazása akár végzetes is lehet, hiszen heteket töltenek repüléssel az óceánok, szárazföldek felett.

2022-ben új rekord született: egy fiatal kis goda (Limosa lapponica) 13,560 km-t utazva világcsúcsot állított be.

A madár Alaszkából Tasmaniáig repülve egyszer sem tartott megállót, hogy egyen vagy pihenjen.

A távolság egyenértékű 2,5 London és New York közötti úttal, vagy úgy is mondhatjuk, hogy kb. a Föld körüli utazás harmada. A jeladó adatai szerint a madár utazása 2022 október 13-án kezdődött és 11 napot és 1 órát úgy repült az állat úgy, hogy közben egyszer sem szállt le.

Nem ez az egyetlen madárfaj, amely komoly távok megtételére képes.

A sarkvidéki csérek (Sterna paradisaea) például egyetlen év leforgása alatt még ennél is hosszabb utakat tesznek meg. Az Északi-sarkon lévő költőhelyüktől az Antarktiszig és vissza egészen hihetetlen, akár 80 ezer km-es távot is repülhetnek ezek a szárnyasok, ami a leghosszabb vándorlási útvonalat jelenti.

Noha számos madár kel vándorútra táplálékot vagy meleget keresve, néhánynak megvan az a különleges képessége is, hogy fizikailag átalakuljon a környezeti tényezőknek megfelelve. Ezek a madarak drasztikusan tudják a testüket formálni és így az anyagcseréjüket is, azáltal hogy a belső szerveiket zsugorítják, súlyt szednek fel és elégetik a zsírtartalékaikat, vagy alig alszanak.

A godák általában úgy csinálnak helyet az energiában gazdag zsíroknak, hogy az ún. autofágia (önevés) révén szükség esetén újrahasznosítják a szervezetük egy részét.

Emellett repülés közben meg tudják növelni a szív és mellkasi izmait, hogy több energiát és oxigént biztosítsanak ezeknek a területeknek.

Ezeknek a szuperképességeknek megvan a hátránya is. A szervezetükben fellépő változások a természetes és az ember által előidézett veszélyekkel szemben is fogékonyabbá teszik őket, mivel kimerülnek az energiaraktáraik a hosszú út során.

A rekorder madár szerencsés volt, hogy túlélte a rendkívül hosszú utat a viharos Csendes-óceánon keresztül, számos szigetet érintve, ahol elmulasztotta a táplálékszerzést. A goda nem tud a vízen leszállva enni, mert a lába nem alkalmas a vízre ereszkedésre. A tasmán szakértő szerint útközben súlyának legalább felét elvesztette.

Normál esetben a godák Új-Zélandra vándorolnak, de az a rekorder egyed egy 90 fokos kanyarral Tasmánia partjain szállt le.

A kutatók azt remélik, hogy ez a rekord ráirányítja a  figyelmet a vándorlás jobb megértésre, a madarak által használt navigációs stratégiákra és a leszállóhelyeik fontosságára.

Forrás: www.guinnessworldrecords.com