Álcázó hernyó.

A nagy éjjeli pávaszemet és a fehérgyűrűs csüngőlepkét maga mögé utasítva a szavazatok 58%-ával a fecskefarkú pillangó lett az Év lepkéje 2023-ban. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Lepkevédelmi Szakosztályának projektje az érintett fajokra kívánja felhívni a figyelmet.

Nem minden lepke pillangó, de minden pillangó lepke – így a fecskefarkú pillangó is. Hazánkban négy pillangó faj él, közülük az egyik legelterjedtebb a fecskefarkú lepke, amely szinte az egész északi féltekén előfordul. Ennek ellenére nálunk védett, a Vörös Könyvben szerepel, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

Elsősorban a hegy- és dombvidékek lakója. Három nemzedéke áprilistól – melegebb években már márciustól – repül egészen szeptemberig. Jellegzetes „párkereső” stratégiája az úgynevezett dombtetőzés: a hímek magasabb fák tetején, kopár hegycsúcsokon, dombtetőkön, kilátók környékén területet tartanak fent maguknak, amely körül folyamatosan őrjáratoznak. Ha egy hím megsérti a másik területét, vad légi csatába kezdenek, viszont az arra tévedő nőstényeket erőteljes udvarlással lecsalogatják a földre, majd a fűben védett, napfényes helyen párosodnak.

A pillangó alapszíne általában sárga vagy fehéres. Mintája jellegzetes, fekete, a hátulsó szárnyakon pedig kék pikkelyekből álló sávok láthatók. Ezeken a szárnyakon egy-egy pirosas-narancsos szemre emlékeztető foltot is találunk, továbbá egy-egy faroknyúlványt is, amelyekről a nevét kapta. Ezek a lepke fejét (szemeit) és csápjait hivatottak utánozni, hogy az őt fogyasztó madarakat és ragadozó ízeltlábúakat megtévessze, azok figyelmét nem létfontosságú részeire terelje, így túlélve az esetleges támadásokat. Ezt tovább fokozza, hogy pihenés közben veszély esetén a szárnyait erőteljesen kifeszíti a támadója felé fordulva.

A hernyója szintén karakteres. A fiatal hernyó madárürülékre emlékeztet, így tud észrevétlen maradni a ragadozók előtt. Az utolsó vedlés után alapszíne zöldre vált, fekete harántsávok és sárga, narancssárga vagy piros pontok díszítik a ragadozóknak jelezve rossz ízét, mérgezőségét. Ugyanakkor mintázata rendkívül jól el tudja rejteni tápnövényein.

Elsősorban ernyősvirágzatú növényeken él, de a nagyezerjófű leveleit sem veti meg. A kertekben kapron, köményen, a sárgarépa levelein találkozhatunk vele. Érdekesség, hogy megriasztása esetén a feje mögül egy narancssárga szarvacska alakú szervet ölt ki, amiből édeskés szagot áraszt, rossz ízét keltve. A fajt az utóbbi évek kései hideg vagy akár fagyos napjai és az intenzív vegyszerhasználat veszélyezteti.

Forrás: www.mme.hu