Szülői feladatok.

Joseph Sekar fényképezőgép szervize az indiai Csennai városában teljesen átlagosnak tűnik. Az üzlet teteje azonban csupa szín! Hosszú lócákon, deszkákon milliónyi élénkzöld madár csipeget, beborítva az egész tetőt.

A gépek szerelése csak kis részét teszi ki a férfi napjainak, az ideje nagyobb részében ugyanis a madarairól gondoskodik.

Az amatőr természetrajongó minden reggel fél 5-kor kel, rizst főz, az ételt szorgalmasan kiteríti a szárnyasoknak, akik pontban 6 órakor érkezek. Az évek alatt Sekar a madarak pótapjává vált.

A történet 2004-ben, a cunami idején.indult. Az áradások alatt több ezer madár sodródott, vergődött India-szerte, egyesek Csennaiba is eljutottak, ebben a városban korábban alig lehetett papagájjal találkozni. Miután Saker észrevett két piros csőrű madarat az üzlet előtt, adott nekik némi rizst. A legnagyobb meglepetésére a madarak másnap már cimboráikkal tértek vissza némi ennivalóért. A kettő tíz másikat hozott és így tovább. Hamarosan több százan nyüzsögtek a portán.

Manapság Sekar már mintegy 4 ezer papagájra főz meg 60 kg rizst reggelente. A férfi a jövedelme 40%-át a madarak élelmére költi. Ugyanakkor sérült szárnyasokról is gondoskodik, menedéket nyújt számukra, gyógyszerekkel látja el őket.

Sekar erőfeszítéseit nem csak a gyönyörű madarak értékelik. Számos helyi hálás neki, amiért egyfajta városi menedéket varázsol a településre.

Sekar saját bevallása szerint felelősséget érez a papagájok iránt. Úgy gondol magára, mint a madarak „apjára”, akinek az a feladata, hogy gondoskodjon róluk.

„Az a motivációm, hogy minden élőlényt szeretek, a madarakat is.” – mondja. Nem éppen ezektől a dolgoktól lesz jobb hely a világ?

Forrás: www.goodnet.org, kiemelt kép: www.hindustantimes.com/R. Senthil Kumar/PTI