Nyáron még mindenütt ott vannak. Káposztalepkék kergetik egymást a kertben, nappali pávaszem sütkérezik egy kövön, boglárkák cikáznak a rét fölött. Aztán megérkezik a hideg, és néhány hét alatt szinte eltűnnek. De hová mennek? Erre nincs egyetlen válasz, mert a lepkék szinte az összes elképzelhető stratégiát kipróbálták.

Van, amelyik tojásként várja a tavaszt

Egyes fajok számára a tél nem pillangóként, hanem egy apró petében telik. A nőstény megfelelő növényre vagy annak közelébe rakja a petéket, amelyek ellenálló állapotban vészelik át a kedvezőtlen hónapokat. Tavasszal aztán akkor kelnek ki a hernyók, amikor tápláléknövényeik ismét fejlődésnek indulnak. Ez tökéletes időzítést igényel. Ha a hernyó túl korán jelenne meg, nem találna elegendő friss növényi táplálékot.

Mások hernyóként lapulnak valahol

Sok lepke hernyóállapotban telel. A kis állat növényi maradványok, levelek, száraz szárak vagy más védett helyek között húzódhat meg, és anyagcseréjét minimálisra csökkentve várja a kedvezőbb időt. Ez az egyik oka annak, hogy az őszi túlzott kerttakarítás a lepkékre is hatással lehet. Egy elszáradt növényi rész, amelyet mi gondolkodás nélkül levágnánk és kidobnánk, akár egy jövő tavaszi lepke rejtekhelye is lehet. A hernyó ekkor még nagyon messze van attól a szárnyas állattól, amelyet majd hónapokkal később látunk.

A báb is lehet téli bunker

Más fajok bábként vészelik át a telet. A bábot megtalálhatjuk növényen, falon, avarban vagy talajközelben, a faj életmódjától függően. Kívülről szinte semmi sem történik. Belül azonban már létrejött az a különleges szerkezet, amelyből megfelelő időben a kifejlett lepke kibújhat. A hideg hónapok ebben az állapotban hosszú várakozást jelentenek. A tavaszi melegedés és más környezeti jelek indítják újra a fejlődést.

Néhányan tényleg lepkeként telelnek

Talán ez a legmeglepőbb megoldás. Bizonyos nappali lepkék kifejlett állapotban keresnek védett zugot, és ott töltik a telet. Pincék, padlások, faüregek és más hűvös, nyugodt helyek is megfelelhetnek nekik. Ezért fordulhat elő, hogy tél közepén mozdulatlan lepkét találunk egy épületben. Ilyenkor nem feltétlenül segítség, ha bevisszük a meleg szobába. A magas hőmérséklet idő előtt felébresztheti, miközben odakint még nincs számára elegendő táplálék.

És van, aki egyszerűen elrepül

Néhány faj a hideget úgy oldja meg, hogy nem marad itt. A vándorlepkék nagy távolságokat képesek megtenni, generációik pedig óriási földrajzi területeket kapcsolhatnak össze. A bogáncslepke ennek egyik legismertebb példája. Az éves mozgása során egymást követő nemzedékek haladhatnak északra, majd később dél felé. Egyetlen lepke tehát nem feltétlenül teszi meg a teljes oda-vissza utat. A „vándorlás” itt részben több generáción átívelő staféta.

A lepke nem tűnt el – csak alakot váltott

Amikor novemberre kiürül a virágágyás, könnyű azt gondolni, hogy a nyári lepkék története véget ért. Valójában körülöttünk lehetnek továbbra is, csak tojásként, hernyóként vagy bábként már nem ismerjük fel őket. Mások egy sötét zugban várják a tavaszt, megint mások több száz kilométerrel délebbre folytatják életüket.

A lepkevilág télen ezért nem üres. Csak az a látványos szárnyas fejezet zárul be néhány hónapra, amelyet mi a legkönnyebben észreveszünk.