Miért nem mindig az számít, amit annak gondolunk? A fenntarthatóság ma már mindennapos szó: újratölthető pohár, vászontáska, szelektív kuka, faültetés. Jó érzés azt hinni, hogy ezekkel nap mint nap megmentjük a bolygót. A valóság azonban árnyaltabb. Egyre több kutatás mutatja, hogy néhány „zöld” szokás hatása messze nem akkora, mint gondolnánk – sőt, bizonyos esetekben akár többet is árthat, mint használ. Ez a cikk nem a bűntudatkeltésről szól. Inkább arról, hogyan lehet a jó szándékot valódi környezeti hatássá alakítani, tudományosan megalapozott döntésekkel.
Mit jelent ma fenntarthatóan élni?
Definíció: A fenntarthatóság olyan társadalmi és gazdasági működés, amely kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk erőforrásait. Környezeti, társadalmi és gazdasági pilléreken nyugszik, nem csupán egyéni fogyasztási döntéseket jelent.
1. A közeli nem mindig zöldebb – az élelmiszerek rejtett lábnyoma
Sokan úgy gondolják, hogy a helyi élelmiszer automatikusan környezetbarát. A élelmiszer-kilométer (food miles) azonban önmagában félrevezető.
Definíció – Élelmiszer-kilométer: Az az átlagos távolság, amelyet egy élelmiszer megtesz a termelőtől a fogyasztóig. Nem veszi figyelembe a termelés energiaigényét, a tárolást vagy a feldolgozást.
A globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás több mint 33%-a az élelmiszer-termeléshez köthető. Kutatások szerint a szezonon kívül, fűtött üvegházban termesztett zöldségek – például a téli paradicsom – 2–10-szer nagyobb CO₂-kibocsátással járhatnak, mint az importált, szabadföldi változatok. A Bangori Egyetem adatai alapján a télen az Egyesült Királyságban termesztett paradicsom karbonlábnyoma nagyobb, mint a Spanyolországból szállítotté, mivel a fűtött üvegházak energiaigénye kiugróan magas.
A döntő tényező tehát nem a távolság, hanem az élelmiszer típusa és előállítási módja. A marhahús és a tejtermékek előállítása például 3–10-szer több földet és vizet, valamint jelentősen több energiát igényel, mint a növényi alapú élelmiszerek.
2. Amikor a jó szándék túlcsordul – az eco-vásárlás árnyoldalai
Új kulacs, új vászontáska, új lebomló csomagolás – a szándék jó, de nem mindig hatékony.
Definíció – Zöld (környezeti) halo-hatás: A „halo-hatás” egy ismert pszichológiai torzítás, amelynek során egy termék egyetlen pozitív tulajdonsága – például a „zöld” csomagolás vagy az eco-felirat – miatt hajlamosak vagyunk azt összességében környezetbarátnak gondolni, akkor is, ha erre nincs valódi bizonyíték.
Egy dán életciklus-elemzés szerint egy pamut vászontáskát legalább 7 100 alkalommal kell használni ahhoz, hogy ellensúlyozza az előállítása során keletkező CO₂-kibocsátást. Biopamut esetén ez a szám akár 20 000 használat is lehet.
Más újrahasználható termékeknél is hasonló a helyzet: kulacsoknál, ételhordóknál és szívószálaknál több száz használat szükséges ahhoz, hogy környezeti szempontból valóban jobbak legyenek az egyszer használatos változatoknál.
Anyagok összehasonlításakor a kulcs nem az, hogy „zöld” terméket vegyünk, hanem hogy kevesebbet vásároljunk, és azt sokáig használjuk.
3. A szelektív illúzió – amikor a kukában dől el minden
Definíció – Jóhiszemű téves szelektálás (wishcycling): Az a jelenség, amikor jó szándékkal, de tévesen dobunk egy hulladékot a szelektív gyűjtőbe abban a hitben, hogy újrahasznosítható. Ez a gyakorlat gyakran rontja az újrahasznosítás hatékonyságát, mert a nem megfelelő anyagok szennyezik a teljes feldolgozási folyamatot.
Az Egyesült Államokban a keletkező hulladék 75%-a elméletileg újrahasznosítható, mégis csak kb. 32% kerül ténylegesen újrafeldolgozásra. Ennek egyik fő oka a szennyezett vagy rosszul szelektált hulladék. Az Egyesült Királyságban végzett mérések szerint a szelektív hulladék 16,6%-a szennyezett, ami miatt komplett szállítmányokat kell lerakóba küldeni. 2019 és 2020 között 525 000 tonna újrahasznosításra gyűjtött hulladékot utasítottak vissza.
A „biológiailag lebomló” felirat sem jelent automatikusan megoldást.
Definíció – Komposztálható csomagolás: Olyan anyag, amely ipari körülmények között – 55–70 °C, magas páratartalom és mikrobiális aktivitás mellett, 90 napon belül lebomlik.
Otthoni környezetben ezek az anyagok gyakran mikroműanyagokra esnek szét, és hosszú ideig a környezetben maradnak.
4. Fát ültetni nem mindig megoldás – csak a megfelelő helyen
A fák kulcsszerepet játszanak a klímavédelemben, de nem mindenhol jelentenek megoldást. Egy Nature Geoscience folyóiratban megjelent tanulmány szerint az északi, tundrai területeken végzett faültetés növelheti a felmelegedést, mivel a talajban tárolt szén felszabadul.
Városi környezetben viszont a jól megválasztott fafajok akár 12 °C-kal is csökkenthetik a hőmérsékletet. A lombhullató fák nyáron hatékonyabban hűtenek, télen pedig nem akadályozzák a hőleadást.
5. A bolygót nem egyedül mentjük meg
Definíció – Karbonlábnyom: Egy személy, szervezet vagy termék által közvetlenül és közvetve okozott üvegházhatásúgáz-kibocsátás mértéke, általában CO₂-egyenértékben kifejezve.
A globális kibocsátások döntő többsége ipari és vállalati tevékenységből származik. Kutatások szerint az egyéni döntések hatása akkor válik igazán jelentőssé, ha közösségi és társadalmi szinten is változás történik. A fenntarthatóság tehát nemcsak vásárlás, hanem részvétel, közösség és érdekérvényesítés kérdése is.
Gyakori kérdések – amik szinte mindenkiben felmerülnek
Ha a fenntarthatóságról van szó, ugyanazok a kérdések újra és újra előkerülnek. Rövid, lényegre törő válaszok következnek, a leggyakoribb bizonytalanságokra reagálva.
Tényleg nem számít, hogy helyi élelmiszert veszek?
Számít, de nem ez a legfontosabb. Az élelmiszer típusa és előállítási módja nagyobb hatással van a kibocsátásra.
Hány alkalommal kell használnom egy vászontáskát, hogy megérje?
Átlagosan legalább 7 100 alkalommal, biopamut esetén még többször.
Mi a különbség a lebomló és a komposztálható csomagolás között?
A komposztálható csak ipari körülmények között bomlik le gyorsan, a lebomló nem feltétlenül.
Az egyéni döntéseim számítanak a klímaváltozás ellen?
Igen, de akkor a leghatékonyabbak, ha közösségi és rendszerszintű változásokkal párosulnak.
Kevesebb bűntudat, több hatás
A fenntarthatóság nem egy hibátlan életmód, hanem egy folyamatos tanulási folyamat. Nem attól leszünk „zöldebbek”, hogy mindent tökéletesen csinálunk, hanem attól, hogy időről időre felülvizsgáljuk a megszokásainkat. A tudomány mai állása szerint nem az apró, látványos gesztusok hozzák a legnagyobb változást, hanem a következetes, hosszú távon is fenntartható döntések – egyéni és közösségi szinten egyaránt.
Ha kevesebbet vásárolunk, tudatosabban eszünk, jobban eligazodunk a hulladék útvesztőiben, és közben nem feledkezünk meg a rendszerszintű változások fontosságáról sem, akkor valóban közelebb kerülhetünk ahhoz, amit fenntartható jövőnek nevezünk.
Felhasznált tanulmányok és tudományos források
– Poore, J. & Nemecek, T. (2018): Reducing food’s environmental impacts through producers and consumers. Science.
– Garnett, T. et al. (2013): Sustainable intensification in agriculture. Science.
– University of Leeds – Climate Evidence Unit: kutatások a fenntartható étrendek és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás kapcsolatáról.
– Danish Environmental Protection Agency (2018): Life cycle assessment of grocery carrier bags.
– US Environmental Protection Agency (EPA): Municipal Solid Waste Facts and Figures.
– Nature Geoscience (2022): Tree planting and climate feedbacks in high-latitude regions.
– University of Cambridge – Sustainable Built Environment Research Group: városi zöldfelületek hőmérséklet-csökkentő hatásai.
– Ormiston, J. et al. (2023): elemzés a nagyvállalatok klímakommunikációjáról és felelősségvállalásáról Európában.
