Nem jó hír.
Figyelmeztető tanulmányok jelzik, hogy az európai fehér gólyák ahelyett, hogy Afrikába repülnének telelni, hulladékokból és gyorséttermi szemétből csipegetve vészelik át a hideg időszakot. Európa-szerte megfigyelhető jelenség, hogy a rendelkezésre álló ételmaradék tömegre szoknak rá, ami jó néhány problémát felvet.
A tucatkaják nem csak az ember számára elérhetőek, de lassan az állatok is hozzászoknak.
A kukákban, utcákon fellehető rengeteg hulladék, maradék szépen lassan megváltoztatja a gólyák vándorlási szokásait is, és a madarak egy része inkább itt marad Európában (különösen a déli területeken, Spanyolországban, Portugáliában) ahelyett, hogy útra kelne az afrikai tájak felé. Sőt, a nyomkövetések szerint a francia, német, svájci, holland gólyák jó része is Afrika helyett inkább Európa déli területei felé veszi az irányt.
Az elmúlt években február eleje környékén érkeztek meg a gólyák Spanyolországba, Portugáliába, és más európai országokba, így Magyarországra is. Ősszel pedig szokás szerint útra keltek, hogy többezer km-t utazzanak Afrikáig, ahol az élelem a hideg évszakban is bőségesen a rendelkezésükre állt.
Mára ez a migrációs viselkedés megváltozott. Olyan elképesztő mennyiségben találnak ugyanis ételt télen is maguknak itt, Európában, hogy egyszerűen nincs miért útra kelniük. Egyes szakértők szerint Spanyolországban például már a gólyák 80-%-a ott marad télre.
A hulladéklerakókban található szerves anyagok, valamint a rizsföldekre behurcolt invazív vörös rákfajok tökéletes téli túlélést biztosítanak – ha egyszer a madarak megtanulták, hogy miként jutnak hozzájuk.
A fiatal egyedek még mindig vándorolnak, talán a genetikai parancsnak engedve. Azonban évek során megtanulják a túlélést itt, gyorsan alkalmazkodnak. Napjainkban a 20 %-nyi fiatal még elrepül, de a 80 % felnőtt már nem.
A Spanyolországban és Portugáliában maradt gólyák hatalmas csapatokba rendeződve telepednek le a hulladéklerakók, feldolgozók környékén. Az állatok étrendjüknek kb. 70 %-át innen csipegetik össze.
A költési időszak alatt a fészkeik közelében maradnak, de amint megérkezik a tél, a napi ingajárat a hulladéklerakókhoz rendszeressé válik. Egyszerűen hozzászoknak a gyorskajához, függeni kezdenek attól.
Úgy tűnik, a gólyák profitálnak ebből az új módiból. Mivel visszajárnak ugyanarra a fészekre, pontosan megismerik a környék ellátóhelyeit és tudják, hol számíthatnak maradékra.
Nem mindenki örül felhőtlenül a gólyák meghosszabbított itt tartózkodásának. A telekommunikációs cégek, örökségvédelmi szakemberek, és civilek egy része is kénytelen azon dolgozni, hogy a mértéktelen terjedést megállítsa és a károkozást megelőzze. Szerintük ugyanis aggasztó, hogy a madarak rohamosan terjednek, nincs természetes ellenségük és egyébként is védelmet élveznek. A problémát a hatalmas fészkek jelentik elsősorban. A gólyák ugyanis mindeközben rongálják az épületeket és a telekommunikáció infrastruktúrát, a vég nélküli élelemforráson táplálkozó, egyre növekvő számú madársereg óriási kockázatot jelent.
A jövő bizonytalan. 2014-ben szigorították a hulladéklerakókra vonatkozó szabályokat az Európai Unióban, így hamarosan elérhetünk oda, hogy nem találnak majd itt élelmet a madarak.
Az új viselkedési mintázat következményei egyelőre beláthatatlanok. Ha az élelemforrás megszűnik itt, akkor akár éhen is halhatnak a gólyák, vagy alternatív táplálék után néznek, esetleg megtanulnak újra migrálni.
Forrás: www.dw.com
