Kunyhót rejtett a közepe.
A Szicília keleti részén álló hatalmas szelídgesztenyefa a szóbeszéd szerint már több ezer éve ott áll, nem messze a világ egyik legaktívabb vulkánjától, az Etna-tól.
Leszámítva, hogy a gyakori kitörések milyen károkat okoznak, a vulkánnak kedvező hatása is van a környék mezőgazdaságára. A lejtőkön található talaj különösen termékeny, rengeteg megművelt táblát, ültetvényt találunk rajta.
Itt él ez a hatalmas szelídgesztenye is, amelynek pontos kora nem ismert, de a szakértők 2000 és 4000 év közé teszik. A vulkántól mindössze 8 km-re már számtalan kitörést élt túl, sőt előnyt kovácsolt azokból.
Bár a környékbeliek mindig is jól ismerték, nemzetközi hírnévre csak a 16. században tett szert a fa, addigra már hihetetlen méretet öltött. Ekkor történt ugyanis, hogy Aragóniai Johanna nápolyi királyné egyszer az Etnát kereste fel épp, amikor szörnyű esőzés támadt. Szerencsére egy közeli gesztenyefa menedéket nyújtott neki és kíséretének, vagyis 100 lovagnak. Ott húzódtak meg, amíg a vihar véget nem ért, így kapta a fa a ’100 lovas gesztenyefa’ nevet.
1770-ban lemérték a fát: 58 méter volt az átmérője.
Sajnos az idő már nyomot hagyott a fán, a törzse megrepedt és 4 részbe tört. A falubeliek az így keletkezett üregbe egy kis házikót építettek, ahol a leszüretelt gesztenyét tárolták. Amikor az egyik törzsnegyed elpusztult, elég nagy lett a hézag ahhoz, hogy egy kocsi áthaladjon, ezért több száz évig egy út ment itt keresztül.
A fa napjainkban is él és jól érzi magát. Az alatta futó út régóta le van zárva, kerítés védi az öreg gyökereket a turisták hatalmas forgalmától. Azonban minden nap néhány órára kinyitják a kaput, a látogatók pedig testközelből csodálhatják meg a matuzsálemet.
Forrás: thetreeographer.com
