Ragyogó páncélok.
Franz Kafka biztosan nem akarna hinni a szemének: mintha a bogárrá válás víziója elevenedett volna meg Japánban, Itakura városában, a helyi közösségi ház álmos, gyéren megvilágított előcsarnokában. Tengernyi fényeshátú, csillogó kitinpáncélú bogár alkotja azt a szobrot, amelyet Konchū Senju-Kannon-nak (az irgalmasság ezerkarú rovaristennőjének) neveznek. Az ékszerbogarak páncéljának irizáló fénye, a szarvasbogarak fenyegető csápja, a japán cserebogarak tömege szürreális látványt nyújt.
20 ezer különféle rovarból, 6 év alatt készült el a mű Mr. Inamura gondos összeállítása. Az Itakurában élő úr hobbija a bogárgyűjtés, ez a tevékenység igen népszerű Japánban.
A fényes zöld ékszerbogarak szépségük és ritkaságuk miatt magas értéket képviselnek már az ókor óta. A 8. században már felhasználták őket Tamamushi szentélyében Hōryū-ji városában. Kétségtelen, hogy az istennő rovaros szobrát ugyancsak a nemzeti kincsként számontartott szentély Kannon szobra ihlette.
Talán némileg ironikus, hogy a különleges szobor azon bogarak előtt tiszteleg, amelyek emberi kéz által pusztultak el, vagy a növényvédőszer használat vagy épp a mintagyűjtés áldozatai. A japán buddhizmusban a rovarokról történő megemlékezés gyakorlata önmagában nem szokatlan.
Attól függően, hogy a szemlélődő miként áll hozzá, a szobrot egyaránt tarthatja lélegzetelállítónak és gyomorforgatónak, fantasztikusnak vagy különcnek, a jóakarat vagy a képmutatás megnyilvánulásának. Az istennő a véleményünktől független csak ül tovább a félhomályban, állandóan imádkozó állapotban, irgalmassággal telve az apró teremtmények iránt.
Forrás: www.atlasobscura.com, kiemelt kép: Fred Cherrygarden
