Véres háborúskodás a pestis ellenszeréért.
A Banda-tengeren, kb. 2500 km-re Jakartától találjuk az Indonéziához tartozó Banda-szigeteket. Több ezer évig ez a 10 szigetből álló szigetcsoport volt a világ egyetlen szerecsendió forrása. Az európaiak érkezése előtt Banda uralkodója az orang kaya volt, aki az indiaiakkal és az arabokkal kereskedett, utóbbiak brutális áron adták tovább a fűszert az európaiaknak. Akkoriban a szerecsendiót aranyárban mérték, mivel úgy vélték, hogy a fűszer sikeresen gyógyítja a rettegett pestist. A szerecsendiónak a magját és a magot körülölelő köpenyét, a szerecsendió virágot is fűszerként ismerték.
Az élelmes arabok titokban tartották a szigetek létezését, amivel sikerült felnyomniuk az árakat. Egészen 1511-ig így ment ez, amikor a portugál király, Afonso de Albuquerque felfedezte a kis földdarabokat.
A portugál kereskedők azonban hiába próbálták a lábukat megvetni a szigeteken, az ott élők meglehetősen ellenségesen viselkedtek. Így a 16. században a portugálok nem tudtak mást tenni, mint hogy néhány évente felkeresték a szigeteket és megpakolt hajókkal tértek vissza. Az egyik portugál kereskedő, Garcia Henriques kapitány megpróbált egy erődöt építeni Banda Neira szigetén, de a szigetlakók felfegyverkezve megtámadták Garcia embereit. Miután a portugálok felismerték, hogy költséges és kockázatos harcolni, elkezdték kerülni a szigeteket és inkább kereskedőktől vették a szerecsendiót.
A portugálokat a hollandok követték, de őket sem részesítették meleg fogadtatásban. A hollandok megpróbáltak monopóliumot szerezni a fűszerkereskedésben, arra utasítva a bandaiakat, hogy csak nekik adják el a termékeiket, azonban a lakosok ezt megtagadták. A helyiek arra spekuláltak, hogy kijátsszák az európai országokat egymás ellen és minél magasabb áron adják el a portékájukat. A tárgyalások elfajultak, 46 hollandot öltek meg, mire utóbbiak lerombolták a bandai falvakat és hajókat.
A sajnálatos eset oda vezetett, hogy a hollandok hatalmát és monopóliumát elismerték a békeszerződésben. A gyarmatosítók erődöt építettek a szigeten. Az ellenségeskedésnek viszont nem lett vége, a bandaiak megpróbálták kijátszani a hollandokat, mire azok válaszul lemészárolták a lakókat, mindössze ezer fő maradt. Végül a hollandoknak Kínából, Indiából kellett munkásokat hozniuk az ületvényekre.
Az angolok is próbáltak bekerülni a burjánzó üzletbe két kis kereskedőállomással az Ai és Run nevű apró szigeteken. Utóbbit egészen 1667-ig kézben tartották és akkor cserélték el Új-Amszterdamra, ez az a hely, amit ma Manhattan néven ismerünk.
A napóleoni háborúkat kihasználva időszakosan megszerezték Banda szigetét és mielőtt a hollandok visszavették volna az uralmat, már magoncokat szállítottak át a saját gyarmataikra, Ceylonba, Szingapúrra és Indiába.
A szerecsendió most is Banda legfontosabb terméke, de a gazdasági jelentősége már rég nem akkora, mivel azóta több helyen termesztik. A sziget egy csendes trópusi paradicsom, kevesebb mint 20 ezer lakossal, akik a fűszertermesztés mellett turizmusból vagy halászatból élnek.
Forrás: www.amusingplanet.com
