Őshonos halaink.
A Magyar Haltani Társaság már 14. alkalommal keresi az Év halát, ezúttal is 3 jelöltre voksolhatunk. A hazánkban őshonos fajokra 2023. december 31. déli 12 óráig adhatjuk le a szavazatunkat. 2023-ban a lápi póc, egy évvel korábban pedig a bodorka nyerte a voksolást.
Ismerkedjünk meg az idei jelöltekkel:
Garda
A garda hosszan megnyúlt, oldalról erőteljesen lapított, ezüstös csillogású halunk. Egyes példányai akár az 50 cm-es testhosszt is elérhetik. Jellegzetessége, hogy feje aránylag kicsi, szemei pedig kifejezetten nagyok. Ivadékként főleg planktonikus szervezetekkel, felnőtt korábban pedig a víz felszínre hulló rovarokkal és kisebb halakkal táplálkozik. Jellegzetes a hátúszója is, mely igen kicsi és rövid.
A tengerben és az édesvízben is jól érzi magát ez a vándorhal. Elterjedési területe a Fekete-tenger és környéke. Hazánkban leginkább a bő vizű folyók (pl. Duna, Rába, Ipoly, Dráva, Tisza, Bodrog) dévér-, olykor márnazónájában, és nagyobb tavainkban (Balaton) találkozhatunk vele. Hazánkban a köznyelvben gyakran csak „látott halként” emlegetik, mely ragadványnév abból ered, hogy az ősz során a gardák bandákba verődtek a Tihanyi-szorosban, mely jelenséget a „halászbokor” egyik tagja a vízközeli hegyekről figyelte, és mikor a „hegyenjáró” felismerte a gardarajt jelek segítségével irányította a „halászbokor” többi tagját a gardaraj becserkészésében. A garda horgászati jelentősége igen csekély, húsa szálkás, de kimondottan finom ízű, jelentősége az utóbbi két évtizedben tovább csökkent, azelőtt viszont a tihanyiak „kenyérhalaként” szolgált.
Réticsík
Hosszan megnyúlt testű, oldalról kevésbé lapított halunk. Feje és szemei kicsik, orra hosszú és kúpos, a végén lekerekített. Legnagyobb csíkfélénk, testhossza meghaladhatja a 30 centimétert. A szárazság idején nagyrészt kiszáradó mocsarak jellemző hala, de előfordul sekély tavakban, öreg holtágakban és iszapos csatornákban, valamint nagyobb folyók hullámtéri gödreiben, a főmederben azonban ritkán található meg. Az oxigénszegény viszonyokat is elviseli.
Apró fenéklakó állatokkal táplálkozik, de különböző növényi részeket és szerves törmeléket is fogyaszt. A vízszabályozást megelőzően rendkívül gyakori volt hazánkban, a nagy mocsarak felszámolásával azonban megfogyatkozott a hazai állomány, erre tekintettel védelmet élvez, természetvédelmi értéke 10.000 Ft. Korábban időjósnak is tartották, mivel a vihar közeledését a légnyomás megváltozásával megérezve mozgása megélénkül, és gyakran a felszínre úszik levegőért.
Laposkeszeg
Megnyúlt testalkatú, alacsony hátú, oldalról erősen lapított testű pontyfélénk, amely a hazai keszegek közt egyedülálló testformájáról kapta a nevét. A többi keszegfajunkhoz képest hosszú farokalatti úszója is lényeges megkülönböztető jegy. Színe ezüstösen fénylő, testmérete legfeljebb 35 centiméter.
Élőhely tekintetében főleg a nagyobb folyók dévérzónáját részesíti előnyben, így a Duna és a Tisza vízrendszerében egyaránt megtalálható, de nem feltétlen igényli a folyamatos vízáramlást. Állóvízhez alkalmazkodott állományai a Balatonban is megtalálhatóak. Planktonevő, főleg a felső vízrétegekben táplálkozik, így a horgászzsákmányban csak ritka vendégként szerepel. Fogyaszt még vízfelszínre hullott rovarokat, algákat és szerves törmeléket is. Húsa a többi keszegfélééhez hasonlóan jó ízű, de szálkás.
További információ és szavazás itt: haltanitarsasag.hu
