Május 25-én, a Régi Idők Gyereknapján Újpest új „lakóval” gazdagodott. De ne egy kölyökkutyára gondoljunk, hanem egy fémtestű, akkumulátorról működő, kínai gyártású robotkutyára, amelyet az önkormányzat mutatott be a gyerekeknek – a felelős állattartás jegyében.
Egy szokatlan vendég a gyereknapon
A posztokból – legyen szó az önkormányzat vagy a polgármester hivatalos Facebook-oldaláról – lelkes, technológiát ünneplő hangvétel sugárzott: a robotkutya „szórakoztat és tanít”, ráadásul „érzékenyít” is. Ám a kommentelők egy része másképp látta. „Miért nem egy igazi kutyát hoztak el a Rexből?” – kérdezte valaki. Más pedig így fogalmazott: „Tanítson felelősséget egy gép? Ezt most komolyan?”
És ez nem elszigetelt vélemény. A reakciók alapján sok újpesti lakos nem értette, mi a köze egy szemmel láthatóan nem pár forintos robotnak az állatvédelem témájához, különösen egy olyan kerületben, ahol hosszú évek óta működik a Rex Kutyaotthon Alapítvány – valódi kutyákkal, valódi gondoskodással.
Mi is ez a szerkezet?
Az Újpesten bemutatott robotkutya a kínai Unitree Robotics Go2 modellje. Ez a négylábú robot egy sor mozgásra képes: sétál, kocog, integet, reagál a hangra, néha „játssza a cukit”. De ne legyenek illúzióink: a szőr helyett fém van, a farok nem csóvál, a szemek helyén pedig LED világít.
A Unitree Go2 modell belépő szintű változata jelenleg körülbelül 2700–3000 amerikai dollárba kerül, ami a forint árfolyamától függően nagyjából 1–1,1 millió forintot jelent. Az oktatási célra szánt, fejlettebb verzió ára azonban jóval magasabb lehet. A használat során felmerülő kiadások – mint a szoftverfrissítések, az esetleges akkumulátor- vagy alkatrészcserék, illetve a karbantartás – éves szinten jellemzően több tízezer, de akár 1–2 százezer forintra is rúghatnak.
A robotkutya fenntartása – főleg ha meghibásodik – komoly logisztikai és költségbeli kihívásokat jelenthet Magyarországon, mivel nincs helyi szervizháttér, és minden alkatrész, javítás vagy szoftverfrissítés a gyártóval való közvetlen kapcsolatot igényel.
Miért pont kutya?
Jogos a kérdés: miért kutya, ha egyszer nem élőlény? A robotkutyák fejlesztése Japánban és Dél-Koreában kezdődött a 2000-es évek elején – az első „házi robot” a Sony Aibo volt. A „kutya” forma a mozgás és a társasági szerep miatt vált népszerűvé: a négylábú test stabilabb, barátságosabb. Kínában mára külön iparág épült a robotkutyákra, a Unitree csak az egyik a több tucat gyártó közül.
A nyugati gyártású robotkutyák – mint a Boston Dynamics Spot modellje – elsősorban ipari, biztonsági és mentési célokra készülnek, nagy teherbírással és komoly szenzortechnikával. Ezzel szemben a kínai Unitree Robotics által fejlesztett robotkutyák – például a Go2 – inkább oktatási és szórakoztató célokra szánt, látványos, de elérhetőbb árú modellek. A két irány közötti különbség jól mutatja, mennyire eltérő felhasználásra szánják ezeket az eszközöket – egyikük terepre megy, másikuk gyerekek közé.
A Unitree Robotics által gyártott Go2 modell, bár eredetileg civil felhasználásra készült, bizonyos változatait katonai célokra is alkalmazzák. Ezek a robotkutyák képesek felderítő feladatokat ellátni, célpontokat azonosítani, és akár automata fegyvereket is hordozni.
Miért dönthetett így az önkormányzat?
A válasz talán a „divatban” rejlik. A robotkutyák manapság népszerűek – YouTube-videókban, tech-expókon, sőt, már iskolai bemutatókon is. A döntéshozók valószínűleg modern, figyelemfelkeltő eszközt kerestek, amivel megszólíthatják a gyerekeket. És valóban: a robotkutya látványa lenyűgöző. Mozog, reagál, „cuki”.
De elég ez?
Érvek és ellenérvek – amit érdemes mérlegelni
Érvek a robotkutya mellett:
- Figyelemfelkeltő: egy szürke technikai bemutató helyett izgalmas élmény lehet gyerekeknek.
- Allergiamentes: nem okoz gondot az állatszőrre érzékenyeknek.
- Programozható: oktatási célra is jól használható (robotika, mesterséges intelligencia témájában).
- Nem igényel etetést, orvosi ellátást: hosszú távon kevesebb logisztikát igényel.
Ellenérvek:
- Nincs érzelmi kapcsolat: egy robot sosem fog úgy visszajelezni, mint egy élő állat – nem tanít valódi empátiára.
- Hitelességi kérdés: mennyire hiteles „állatvédelemről” beszélni egy műanyag és fém szerkezet segítségével?
- Költséges megoldás: egy ilyen robot ára és karbantartása jelentős összeg, amit talán érdemesebb lenne egy állatvédő vagy örökbefogadási programba, menhelytámogatásba vagy iskolai érzékenyítő előadásokba fektetni, közvetlenebb hatást elérve.
- Elvonja a figyelmet a valódi állatokról: a gyerek nem tapasztalja meg, milyen egy kutya szívverése, tekintete vagy testmelege – pedig pont ez lenne az alapja a felelősség kialakulásának.
- Ijesztő is lehet: a gépies mozgás, a villogó fények és a szokatlan hanghatások egyes kisebb gyerekeket könnyen megriaszthatnak. Ráadásul a valódi kutyák is reagálhatnak rá félelemmel vagy bizonytalansággal – ami egy állatvédelmi rendezvényen különösen visszás lehet.
És ha nem robotkutyával?
Sokkal közvetlenebb, természetesebb alternatívák is léteznének:
- Menhelyi kutyák látogatása – a Rex Alapítvány bizonyára örömmel fogadna ilyen együttműködést.
- Iskolai állatvédelmi órák – igazi állatvédők, örökbefogadott kutyák, valós példák.
- Örökbefogadó napok, kutyasétáltatós rendezvények – ahol a gyerekek részt vehetnek egy menhelyi kutya életének jobbá tételében.
Amit érdemes újragondolni
A robotkutyás bemutató – bár látványos – kérdéseket hagy maga után. Vajon, ha előzetesen bejelentik, hogy több százezres tételben, kínai gyártmányú robotot vásárolnak „állatvédelmi célra”, nem váltott volna ki komolyabb vitát, esetleg ellenállást a lakosság és egyes képviselők részéről?
Valóban ez a legjobb út az empátia fejlesztésére? Vagy csupán egy látványos technológiai megoldás, ami elvonja a figyelmet a valódi kérdésekről – az elhagyott, gondoskodó gazda nélküli, otthonra váró állatokról?
A válasz talán egy mondatban összefoglalható: egy kutyával valódi kapcsolatot alakíthatunk ki – míg egy robot mindössze azt teszi, amire beprogramozták.
