1987. október 13-án az Egyesült Államok történelmet írt – de nem rakétával, hanem uszonnyal. Ezen a napon a haditengerészet először vetett be delfineket háborús célokra, a Perzsa-öbölben zajló konfliktus idején. A világ döbbenten figyelte, ahogy a természet legintelligensebb tengeri lényei katonai küldetést kapnak. És bár ez elsőre egy sci-fi film forgatókönyvének hangzik, a valóság ennél is izgalmasabb volt.

A haditengerészet titkos projektje – amikor az intelligencia nem emberi volt

Az amerikai haditengerészet már az 1960-as évek óta kísérletezett azzal, hogyan használhatná ki a delfinek lenyűgöző képességeit. A Navy Marine Mammal Program (Tengeri Emlős Program) San Diego-ban indult, és célja az volt, hogy delfineket és fókákat képezzenek ki aknák felkutatására, tenger alatti objektumok azonosítására és búvárok megfigyelésére.

A delfinek ultrahangos echolokációs képessége messze meghaladja bármely emberi sonar pontosságát. Képesek víz alatti tárgyakat több tíz méterről is észlelni, mintha háromdimenziós térképet látnának. A haditengerészet számára ők lettek a természet tökéletes szonárjai.

A Perzsa-öböl titkos hősei – aknakeresők uszonnyal

1987-ben, az Irán–Irak háború közepén, az Egyesült Államok hadihajói aknákkal teli vizeken közlekedtek a Perzsa-öbölben. Ekkor vetették be először élesben a kiképzett delfineket: feladatuk az volt, hogy azonosítsák és megjelöljék a víz alatti aknákat, mielőtt azok a hajók közelébe kerültek volna.

A delfinek elképesztő pontossággal dolgoztak, több aknát is felfedeztek, és ezzel életeket mentettek. A siker után a programot titkosították, és a mai napig működik – bár a részletek a katonai archívumok mélyén rejtőznek.

Kémek, gyilkosok vagy hősök? – az etikai dilemma

A haditengerészet delfinjei nemcsak aknákat keresnek. A hidegháború idején kémkedésre, a Vietnami háborúban pedig búvárok és ellenséges objektumok azonosítására is bevetették őket. A delfinek képesek tárgyakat szállítani, megjelölni, sőt, felismerni a víz alatti betolakodókat – gyakorlatilag élő drónokként működnek.

De a siker árnyékában ott a kérdés: vajon etikus-e állatokat katonai célokra használni? A haditengerészet szerint a delfineket nem küldik veszélybe, és kiváló ellátásban részesülnek, ám állatvédők szerint ez akkor is kihasználás – hiszen a háború zaja és a stressz súlyosan megterheli ezeket az érzékeny lényeket.

A hidegháború víz alatti versenye – delfinek kontra delfinek

A Szovjetunió sem maradt le: saját „delfinhadseregét” hozta létre a Fekete-tenger partján, Szevasztopolban. A két szuperhatalom így szó szerint uszonyról uszonyra vívta a hidegháborút, miközben a tenger mélye lett az új hírszerzési frontvonal.

A mai küldetések – háború helyett mentőakciók

A háborús delfinek programja ma is létezik, de célja sokkal békésebb lett. A kiképzett delfinek ma már életmentő és tudományos küldetéseken dolgoznak: elsüllyedt tárgyakat kutatnak fel, segítenek mentési műveletekben, sőt, víz alatti régészeti missziókban is részt vesznek. Az emberi technológia gyakran cserbenhagyja a hadsereget – de a delfinek természetes sonarjai még mindig megbízhatók.

A tenger igazi hősei

A delfinek 1987-es bevetése bebizonyította, hogy az ember és a természet együttműködése akár életeket is menthet – még a háború közepén is. De ez a történet figyelmeztetés is: a hatalom gyakran ott is beveti eszközeit, ahol nem kéne. A Perzsa-öbölben szolgált delfinek örökre emlékeztetnek arra, hogy az intelligencia nem csak az ember privilégiuma – és hogy a legjobb katonák néha uszonyt viselnek.