Nincs fakitermelés, van viszont természetes nyugalom. Az Egertől északra fekvő védett bükki erdőrezervátumban túráztunk.
Hogyan alakul az erdő, ha az ember évszázadokon át egyetlen fát sem vág ki benne? Ezt akartuk saját szemünkkel is látni a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakvezetéses túráján, ahol az ország egyik legkülönlegesebb és legszigorúbban védett területét, a bükki Őserdőt jártuk körbe. A Természetismeret Magazin újságírójaként, tizenhat éves, a növények és állatok világa iránt érdeklődő fiammal együtt vettem részt a hétórás, kirándulós programon.
Az erdő, amely nem ismeri a fűrészt és a baltát, egészen más képet mutat, mint a megszokott, gondozott parkerdők. A Bánya-hegyi elágazótól induló gyaloglásunk során lépésről lépésre tárult fel előttünk a természetes módon fejlődő bükkösök belső szerkezete.
Felkészült szakvezetőkkel a Bükk-fennsíkon
Egy ilyen túra sikerét a táj szépsége mellett a vezetők felkészültsége határozza meg. Kísérőink, a nemzeti park munkatársai magas szintű szaktudással rendelkező szakemberek voltak, akik kiválóan ismerik a fennsík minden részét. Az első perctől az utolsóig részletesen meséltek a saját kutatási eredményeikről, a helyi megfigyelésekről és az út során látható természeti érdekességekről. Ez a közvetlen és alapos tájékoztatás az egész csoport figyelmét végig lekötötte.
A túrázók közössége is hozzájárult a jó hangulathoz. A tizenkét évestől a hetvenéves korig terjedő korosztály tagjai mindannyian érdeklődtek a természet iránt. Ebben a szimpatikus társaságban a hétórás gyaloglás is könnyen telt. Bár átlagos fizikai erőnléttel vágtunk neki a fiammal, a jól megválasztott tempónak és a rendszeres pihenőknek köszönhetően mindketten jól bírtuk a végül 17 km-esre bővült és 500 méter szintemelkedést is tartalmazó utat.
Szigorú létszámkorlát és hatalmas érdeklődés
Nem véletlen, hogy erre a programra rendkívül nehéz bejutni. A nemzeti park igazgatósága évente mindössze két alkalommal hirdeti meg ezt a különleges túrát az Őserdőbe, alkalmanként korlátozott, 36 fős létszámmal. Idén a regisztráció megnyitása után alig egy óra alatt az összes hely elkelt. Nekünk is óriási szerencsénk volt, az utolsó két szabad helyre sikerült lecsapnunk az internetes felületen. Aki most lemaradt, annak legközelebb csak ősszel nyílik lehetősége arra, hogy bejárja ezt az útvonalat.
A túra díja egyébként fejenként 3500 forintba került. Bár ez az exkluzív bejárás hamar betelik, a nemzeti park igazgatósága számos tematikus és különleges vezetést, éjszakai csillagsétát, barlangtúrát és természetismereti bemutatót is szervez a Bükkben. Ezeket mind közzéteszik és frissítik a hivatalos honlapjukon, így érdemes rendszeresen ránézni a naptárukra.
Történelem és geológia a Bánya-hegytől a Zsidó-rétig
Túránk a Bánya-hegyi elágazótól indult, és bár a közelben található a híres Olasz-kapu is, azt most nem érintettük. Ez a sziklába vágott átjáró egyébként fontos történelmi emlékhely, amelyet az első világháború idején olasz hadifoglyok építettek a fakitermelés megkönnyítésére. Érdekes ellentmondás, hogy az egykori intenzív fakitermelés útvonalai mellett haladva jutottunk el a Bükk teljesen érintetlen, védett magterületére.
A túraösvényen haladva a Bükk jellegzetes karsztformái kísérték az utunkat. Különösen látványos volt az óriási víznyelők, azaz a töbrök vidéke, valamint a Zsidó-rét jellegzetes borókása. Vezetőink részletesen elmagyarázták, hogyan alakítja a víz a felszín alatti mészkőrétegeket, és hogyan határozza meg ez a folyamat a fennsík növényvilágát.
Ez a vidék régen az emberi megélhetésről is szólt. Egykor sok szénégető és mészégető élt és dolgozott itt, tevékenységük nyomait máig őrzi a földfelszín. A területen egy ősi szekérút is keresztülvezet, amelyen évszázadokkal ezelőtt a kitermelt fát, a szenet és a meszet szállították a környező településekre. Ahogy haladtunk ezen a régi úton, a fák mérete és az erdőszerkezet is látványosan megváltozott, jelezve, hogy megérkeztünk a rezervátum határához.
Kerítés mögött a kétszáz éve érintetlen terület
A bükki Őserdő magterülete egy 25 hektáros bükkös, ahol több mint kétszáz éve nem végeznek semmiféle erdészeti munkát. A területet néhol drótkerítés védi a látogatóktól és a vadak rágásától. Bár a kerítésen belülre lépni tilos a természet védelme érdekében, a mellette haladó tanösvényről jól megfigyelhető ez a különleges erdőszerkezet az arra túrázóknak is.
Az erdőrész története az 1800-as évek elejére nyúlik vissza, amikor a terület akkori tulajdonosa, a Pallavicini-család úgy döntött, hogy ezt a meredek bérci erdőt kivonja a gazdálkodásból. Hivatalosan 1942-ben kapott védelmet, 1953 óta pedig az ország egyik legfontosabb erdőrezervátuma. Itt nincsenek kijelölt turistautak, nincsenek eltakarított rönkök, az erdő a saját természetes folyamatai szerint újul meg. A bükkök a környék ötvenéves bükköseivel ellentétben akár 2-250 évesek is lehetnek, és ennek megfelelően a szokásos 25 méteres magasság helyett az 50 métert is elérik. A legnagyobb példányok törzsét három méteres felettinek mértük.
A holtfa szerepe az erdő életében
A túra legfontosabb szakmai tanulsága a holtfa szerepének megértése volt. Egy gazdasági célú erdőben a kidőlt, korhadó fás szárú növényeket kitermelik, az Őserdőben viszont ezek biztosítják az ökoszisztéma egyensúlyát. Az óriási, 40-50 méter magas, 200-250 éves bükkfák ott helyben dőlnek ki és bomlanak le, amikor elérik életük végét.
A nemzeti park szakemberei elmondták, hogy az álló és fekvő elhalt faanyag számos élőlénynek nélkülözhetetlen:
• Élőhelyet ad a ritka rovarfajoknak, például a havasi cincérnek vagy a bükki hátasbogárnak.
• Különleges taplógombák és mohafajok telepednek meg rajtuk, amelyek máshol nem találnának életfeltételeket.
• Megtartják és tárolják a nedvességet a szárazabb időszakokban, javítva az erdő mikroklímáját.
• Csökkentik a csapadékvíz lefolyási sebességét a meredek lejtőkön, megakadályozva a talajeróziót.
• Amikor egy-egy idős fa kidől, fény jut be az erdő lombkoronáján keletkező nyitott résen, és a földön várakozó bükkmagoncok gyors növekedésnek indulnak. Ez biztosítja az erdő természetes megújulását.
Nagyragadozók a bükki rengetegben: farkasok és medvék
A túra egyik legizgalmasabb témája a Bükkben élő nagyragadozók helyzete volt. A szakvezetők tájékoztatása szerint a hegység ezen részén jelenleg valószínűleg két farkascsalád él. Bár fokozottan védett állatokról van szó, az állományukat a helyi és a meghívott vadászok sajnos többször is megtizedelik.
A környéken járó túrázók körében időnként előfordulnak találkozások a farkasokkal. A szakemberek azonban megnyugtattak minket: a farkasok teljesen veszélytelenek az emberre, kifejezetten kerülik a kontaktust, és jelenlétük az egészséges erdei ökoszisztéma fontos része. Hasonló a helyzet a barna medvékkel is. Bár az utóbbi években észleltek már medvét a Bükkben, jelenlétük rendkívül ritka jelenség. Mivel ez a faj is ösztönösen kerüli az embert, egy bükki túra során egyáltalán nem kell tartani a velük való találkozástól.
Állítólag az utóbbi tíz évben azért sűrűsödött meg az Őserdő aljnövényzete, mert a ragadozók gyérítik a területre bejáró őzeket és szarvasokat, így azok kevesebb cserjét rágnak ki.
Miért fontos az erdőrezervátum kutatása?
Az Őserdő nem csupán különleges látvány, hanem kiemelten fontos kutatási terület is. A szakemberek itt pontosan megfigyelhetik, hogyan reagál a klímaváltozásra egy olyan bükkös, amelyet nem terhel az erdészeti hasznosítás. Az eddigi adatok azt mutatják, hogy a különböző korú fákból álló, változatos szerkezetű természetes erdők sokkal ellenállóbbak a szélsőséges időjárással, a viharokkal és a kártevőkkel szemben, mint az egykorú faállományok.
A vezetők elbeszélése alapján egyébként mostanában kevés a kutató, aki érdeklődne a helyi élővilág iránt, és ritkán kapnak olyan kérést, hogy tudósokat kalauzoljanak a területre.
A környékre egyébként vezetés nélkül is érdemes ellátogatni. Sok kijelölt út van, az aszfaltozott erdészeti utakon kerékpározni is jól lehet. A környéken megfigyelhetők a környék óriási víznyelői, a töbör vagy dolina néven ismert karszt-képződmények, amelyek sok alacsonyabb térszinten lévő forrást táplálnak. Mivel a víz nagy része a mészkövön keresztül a talajba szivárog, nem sok fenti forrással vagy vízforrással találkozhatunk, ezért érdemes sok ivóvizet vinni a kirándulásokra.
Források és hivatkozások:
A cikk alapjául a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) szakvezetéses programja szolgált: Magyar Nemzeti Parkok Hete – Őserdő túra (bnpi.hu).
