Kifinomult szaglással rendelkezik.

Interneten és papír alapon is lehetett idén szavazni Az év rovarára. 2023-ban ezt a címet a közönséges temetőbogár (Nicrophorus vespillo) nyerte, maga mögé utasítva a homoki hernyóölődarazsat és a szmirnai fülbemászót.

A temetőbogár különleges ivadékgondozó stratégiákat alkalmaz, hazánkban egyébként 9 faja él. A közönséges temetőbogarat a Magyar Rovartani Társaság cikkéből ismerhetjük meg alaposan.

A Dögbogárfélék családjába tartozó kifejlett bogár testhossza 12-22 mm. Teste és lábai túlnyomóan feketék, szárnyfedője feltűnő mintázatú, a fekete alapszínt két zegzugos narancssárga harántszalag díszíti. A hátrafelé gyengén kiszélesedő szárnyfedő nem fedi be teljesen a potrohot, így utolsó hátlemezeik és a farfedő jól látható. A hártyás szárnyai jól fejlettek. A potrohlemezen található ciripelőfelület és a szárnyfedő alsó oldalán lévő harántléc összedörzsölésével képes ciripelő hangot kiadni. Csápja rövid, négyízű csápbunkóban végződik, amelynek utolsó három íze vörösessárga. Nagy szeme erősen kidomborodik. A fejpajzs hártyája narancssárgás. A lába erős, lábszárainak vége tüskés.

A közönséges temetőbogár egész Európában, Mongóliában, Oroszországban, Kazahsztánban, Kaukázusban, Törökországban, Iránban, Kirgizisztánban elterjedt.

Hazánkban is igen gyakori, sík-, domb- és hegyvidék lakója, leginkább erdőkben, cserjés helyeken, parkokban, olykor nyílt területeken fordul elő. Elsősorban éjszaka aktív. Általában két nemzedéke fejlődik évente, imágóival márciustól októberig találkozhatunk.

A temetőbogár lárvái nekrofágok, tetemekben fejlődnek.

Általában elhullott rágcsálók, madarak szolgálnak bölcsőként, de hüllők vagy nagyobb testű emlősök is megfelelnek a célnak. Mivel a tetemek viszonylag kis mennyiségben és rövid ideig állnak rendelkezésre, az imágók, hogy csökkentsék a versengést más dögevőkkel, eltemetik a hullát. Innen ered magyar nevük is. A bogarakon gyakran ragadozóatkák utaznak, melyek megtisztítják a tetemet a légypetéktől.

A temetőbogarak kifinomult szaglásuk és jól fejlett szárnyaik segítségével hamar megtalálják a dögöt. A friss tetemre legtöbbször több egyed érkezik, ezért a bogarak először megküzdenek egymással az erőforrásért. A nyertes pár egyből hozzálát a tetem előkészítéséhez. A hulla alól kiássák a földet, ami miatt az fokozatosan lesüllyed, míg végül eltűnik a talajban – a megmaradt földkupacot pedig rákaparják. Ha a talaj túl kemény vagy valamilyen akadályba ütköznek ásás közben, akkor képesek arrébb vonszolni a tetemet. Igyekeznek gömbbé formázni a tetemet a végtagok ráhajtogatásával, a szőrt vagy tollat pedig lerágják róla. A dögöt a nyálukkal bekenik, ezzel valamennyire képesek lelassítani a bomlás folyamatát.

A nőstény ezek után sem bízza a véletlenre a lárvák sorsát. Kamrákban végződő járatot készít a talajban, ide helyezi petéit. Majd visszatér a tetemhez, és egy tölcsér alakú üreget váj a közepébe. A kikelt lárvákat ciripelő hanggal hívja magához, amelyek a nőstény által készített kráterben, szorosan egymás mellett találnak menedéket. Ezután kezdődik az etetés, amelynek során a nőstény előemésztett, folyékony táplálékot ad utódaiknak, amit a lárvák folyamatos „kolduló” testtartással követelnek. A kitartó gondoskodás eredményeképpen a frissen kikelt lárvák testtömege néhány óra alatt megkétszereződik. Az utódok etetése főleg a kikelés és a vedlések után fontos, a fejlődés folyamán a lárvák maguk is képesek lesznek önálló táplálkozásra. A lárvák gyorsan fejlődnek, és néhány vedlés után a talajban bábozódnak.

Forrás: www.rovartani.hu