Csemege a mélyben.

A madarak többsége a saját testének melegével kelti ki a tojásokat, de az ásótyúkok másféle módszert alkalmaznak.

A tyúkméretű, lekerekített, rövid szárnyakkal és nagy, erős, négyujjú lábakkal rendelkező madarak a földbe temetik a tojásokat és ott inkubálják őket a természetes hő kihasználásával.

A madárfajtól és annak élőhelyétől függően napos partszakaszok, geotermikusan aktív területek talajába dugják a tojásokat, de az is előfordul, hogy hatalmas inkubáló halmot építenek, amit szerves anyagokkal, például levéllel töltenek meg és az ezek lebomlása során keletkezett hőt hasznosítják.

A fészket általában a hím építi, ő a felelős azért, hogy a tojás kellőképpen felmelegedjen. A tojó elsétál, miután lerakta a tojásokat, a hím viszont hátramarad, befedi törmelékkel vagy szabaddá teszi attól a tojásokat, így állítva be a hőmérsékletet. A fiókák rendkívül érettek, teljesen tollal borítottak és már készen is állnak a repülésre, amikor kiássák magukat a gödrükből. Órákkal a kibújást követően már eleséget keresnek. Az ásótyúkok nem gondoskodnak az utódaikról, nem etetik őket, ez egy rendkívül szokatlan viselkedés a madarak között.

Az ásótyúkfélék közé 22 faj tartozik, amelyek elszórtan élnek a Csendes- és az Indiai-óceán szigetein, Indonéziában, Ausztráliában, Új-Guineában, Polinézián és az Andamán- és Nikobár-szigeteken.

A madár tojása csemegének számít a sziget őslakosai között.

Ezek a tojások kb. 50%-kal nagyobbak, mint egy tyúktojás, vékony héjjal és nagy sárgával rendelkeznek. Egyes helyeken, például a Matupiban, Savo-n vagy Simbo-ban az étrend nagy részét ezen tojások teszik ki

A Savo-szigeteken óriási tojásmezőket találunk, ahova a madarak a tojásaikat temetik, akár 90-120 cm mélyre. A vulkanikus szigeten számos forróvízű forrás és tavacska található, a talaj pedig természetesen meleg. A madarak hajnalban vagy éjjel érkeznek, hogy tojást rakjanak. Reggel a falubeliek keresik fel a mezőket és ásni kezdenek egy lapos fadarabbal, de amint elérik a 45 cm-es mélységet, félreteszik a spatulát. Ekkor a férfiak a földre hajolnak és puszta kézzel ásnak tovább, így nem törik össze véletlenül a tojásokat.

Egykoron Savo-n kimeríthetetlennek tűnő tojáskészletek álltak rendelkezésre, a túlzott gyűjtés azonban drámai módon csökkentette a madarak számát és így a tojásellátmányt is. Egyes helyekről, például Fidzsiről, Tonáról, Új-Kaledóniából már el is tűntek a kolóniák.

Forrás: www.amusingplanet.com