Amikor az Apollo űrhajósok először léptek a Holdra, nemcsak kőzetmintákat és zászlókat hoztak haza. Hanem valami egészen mást: egy illatot. A kozmosz illatát.
Az első kozmikus szippantás
Neil Armstrong és Buzz Aldrin 1969-ben, az Apollo 11 küldetés után különös megfigyelést tettek. Amint visszatértek a holdkompba, levették sisakjukat, és valami furcsa, ismeretlen szagot éreztek. A holdporét. Az illatot nehéz volt leírni: egyszerre emlékeztetett égett puskaporra, hideg fémre és friss eső után megszáradt kőre.
A holdpor ugyanis mindenhova beférkőzött – a szkafanderekbe, a cipzárak közé, a mintatartókba. Az asztronauták úgy írták le, mint egy „égett, de friss” illatot. Alan Bean, az Apollo 12 egyik űrhajósa úgy fogalmazott: „Olyan, mintha valaki egy kőfejtőt robbantott volna fel, és a porban sétálnál.”
Mi okozta a furcsa szagot?
A NASA kutatói szerint a jelenség oka az, hogy a Holdon a porszemcséket mikrometeoritok bombázzák, így azok felszínén aktív, töltött részecskék keletkeznek. A vákuumban ezek stabilak maradnak, de amikor az űrhajósok visszatértek a levegős kabinba, a porszemek hirtelen reagáltak az oxigénnel. Az oxidáció szó szerint „felizzította” az anyagot – ez adta az égett fémes, puskaporszerű aromát.
Más szóval: a holdpor csak akkor kezdett illatozni, amikor élethez ért.
Az űr szaga: fém, égés, hideg
Az űrhajósok az űrállomásokon is beszámoltak hasonlóról. Amikor az ISS-en kinyitják a zsilipet, vagy a szkafandereket visszahozzák a kabinba, a levegőben fémes, égett szag terjed el. A NASA egyik vegyésze szerint ez részben az ionizált atomok és az ultraibolya sugárzás kölcsönhatásának köszönhető – olyan, mintha a kozmosz maga is egy kémiai labor lenne, ahol a vákuum a katalizátor.
A világűr szaga tehát nem semmi: egyszerre ipari és romantikus. Olyan, mint egy űrzenekar próbaterme egy napvihar után.
A legdrágább illatgyűjtemény
Az Apollo-program összesen 382 kilogramm holdkőzetet hozott vissza a Földre, és ezzel együtt a világ legdrágább „illatmintáját” is. A NASA tudósai később igyekeztek rekonstruálni a szagot, hogy megértsék a por összetételét – bár senki nem javasolta, hogy parfüm készüljön belőle. (Bár valljuk be, a „Moon No. 11” elég jól hangzana.)
Érdekesség, hogy néhány űrhajós később arról panaszkodott: a holdpor enyhén irritálta a torkukat, sőt, „holdallergiát” is okozott. Nem csoda – a porszemcsék annyira élesek és mikroszkopikusak voltak, hogy még a NASA laborjaiban is veszélyesnek minősítették.
A kozmosz illata ma
Ma, több mint fél évszázaddal később, a tudósok még mindig próbálják megfejteni, milyen kémiai reakciók szabadulnak fel, amikor a világűr anyagai találkoznak a Föld légkörével. Az Európai Űrügynökség (ESA) kísérletei szerint az űr szaga leginkább az ózonra, fémre és égett húsra emlékeztet. Elég bizarr, de az Univerzum már csak ilyen: fenséges és füstös egyszerre.
És bár ma már parfümök is próbálják lemásolni a „Space Scent” aromáját, egy dolog biztos: nincs az a labor, amelyik pontosan vissza tudná adni, milyen érzés volt, amikor az ember először szippantott bele az Univerzumba.
