A macskákat ma már sokan ölelgetnivaló szőrpamacsként tartjuk számon, de egy friss kutatás alapján a háziasításuk nem is volt olyan aranyos történet. Régészeti leletek szerint ugyanis a macskák szelídítésének hajnalán gyakran összefonódott a kultikus áldozatokkal – és ez a kettő akár szorosabban is összefügghet, mint eddig hittük.
Áldozati állatból házi kedvenc – így kezdődött?
Az Oxford Egyetem és a Leicesteri Egyetem kutatói régészeti feltárások és genetikai vizsgálatok révén új megvilágításba helyezték a macskák háziasításának történetét. A Közel-Keleten és Egyiptomban a macskákat már i.e. 7500 körül is közeli kapcsolatban tartották az emberekkel, ám nem pusztán házi kedvenc szerepben. Számos helyen találtak tömegsírokat, amelyekben kizárólag macskák maradványai feküdtek – sokszor rituálisan elhelyezve.
Ezek a temetkezések arra utalnak, hogy a macskák egyszerre voltak szent állatok és áldozati ajándékok az isteneknek. A kutatók szerint ez a kettős szerep segíthette a háziasítás folyamatát: az emberek szelektálták a szelídebb, emberhez szokott példányokat, hogy könnyebben kezelhetőek legyenek a rituálék során.
A háziasítás ára – miért pont a macska?
A macskák már a háziasításuk előtti időkben is különleges státuszban voltak, mivel rendkívül ügyes vadászokként segítettek távol tartani a rágcsálókat a gabonatárolóktól. Ezzel értékessé váltak az ember számára, és praktikus szerepük mellett spirituális jelentőséget is kaptak. A kultikus tisztelet és a gyakorlati haszon együtt járulhatott hozzá ahhoz, hogy a macskák végül teljes jogú háziállattá váljanak.
Amikor a macskák még a templomok szellemei voltak
Egyiptomban különösen nagy jelentőséget tulajdonítottak a macskáknak. A Bastet istennő tiszteletére sok helyen macskaszentélyeket emeltek, és az istennőhöz kapcsolódó rituálék során macskákat is feláldoztak. Az egyiptomiak hittek abban, hogy ezek az állatok közvetítő szerepet töltenek be a földi és isteni világ között.
Ma már csak dorombol – de múltja kísérteties
Bár ma már legtöbbünk számára a macska a nyugalom és puhaság szobra, a történelme árnyaltabb képet fest. Amikor a cicád a kanapén nyújtózik, talán nem is sejti, hogy ősei szentélyek és áldozati oltárok környékén is feszítettek – néha nem önszántukból. Ez a múlt azonban nemcsak a macskák történetéről árulkodik, hanem az emberi kultúra fejlődéséről is: arról, hogyan keveredik a praktikum és a szimbolika egy-egy faj háziasításában.
