Mozdulatlan vadászat.
Tényleg olyan, mint egy karikatúra vagy mintha egy dinoszaurusz és egy kacsa keveréke lenne: a papucscsőrű madár vagy papucscsőrű gólya (Balaeniceps rex) a gödényalakúak rendjébe tartozó faj. Korábban a gólyák rokonának vélték, ám DNS vizsgálatok bizonyították, hogy inkább a pelikán rokonságába tartozik. A családján belül az egyetlen ma is élő faj. Egyes ornitológusok szerint a papucscsőrűmadár-félék családja monotipikus, azaz kizárólag a névadó papucscsőrű madár tartozik ide.
Természetes élőhelye Kelet-Afrika, Etiópiától Zambiáig füves mocsarakban, papirusz mocsarakban él. Vékony lábszárai és hatalmas lábai alkalmassá teszik a mocsarakon és a mocsári növényzeten történő átgázolásra.
A papucscsőrű madár testhossza 120 centiméter, szárnyfesztávolsága kb. 2 méter. Mindkét nemnek galambszürke a tollazata. Fején vastag tollbóbita látható, ha a madár izgatott, ezt felborzolja. Kampósvégű, nagy csőre csaknem 30 cm hosszú és 15 cm széles.
A vadászata nem mondható kapkodósnak. Akár órákig képes mozdulatlanul várni, még féllábon állva is. A megfelelő pillanatban csap le, mégpedig úgy, hogy egyszerűen ráborul az áldozatára tágra nyílt csőrével.
A fura madár, amely úgy néz ki, mintha a történelem előtti időkből származna, az emberre nem veszélyes. Noha húsevő, csak kis áldozatok után kutat, főként alkonyatkor vagy éjjel. Az étrendjének legfőbb alkotói a halak, elsősorban tüdőshal, tilápia, a csuka- és harcsafélék. Emellett gyíkokat, bébi krokodilokat, teknősöket, békákat is elkaphat.
Érdekes módon nem csapatokban él, hanem leginkább magányosan. Még a párok is a territórium ellentétes végein keresnek eledelt. A vadonban kb. 36 évig élhetnek, a fészkeket nehezen elérhető helyekre teszik, hogy a tojásokat védjék. A fészeknél kelepelő, a gólyákéra emlékeztető hangot ad ki.
Sajnos a madár kis állománya is veszélyeztetett, a faj sérülékenyként nyilvántartott. Az élőhely pusztulása, az ipari szennyezés, a vadászat mind a 3-5000-re becsült egyedszámát csökkenti.
Forrás: mymodernmet.com
