Korábban tisztelték, mint ették.

A csirkehús napjaink egyik legnépszerűbb eledele. Fogyasztjuk rántva, zöldségesen, sütve, fokhagymás szószban, darálva, töltve, mindenhogy. Azt hihetnénk, hogy amióta a világ a világ, az ember megeszi a tyúkot, pedig egyáltalán nem. Az Exeteri, Oxfordi és Cardiffi Egyetem kutatói egy nemrég megjelent tanulmányukban arra mutattak rá, hogy nem olyan régóta van ez így.

Korábban úgy vélték, hogy a tyúkot már 10 ezer éve háziasítottuk és a fazékba raktuk, de most kiderült, hogy sokkal később kerültünk ilyen szoros kontaktusba a baromfival. Az új kutatás szerint (amiről a tanulmány az Antiquity c. folyóiratban jelent meg) csak kb i.e. 1500 körül lépett szintet az ember és a tyúk kapcsolata.

A tyúk Dél-kelet Ázsia trópusi dzsungeleiben őshonos, Európába csak i.e. 800 körül került. Miután megérkezett a mediterrán régióba, még 1000 évig tartott, amíg megtelepedett az állománya Skócia, Írország, Skandinávia és Izland hidegebb területein.

A szakértők olyan csirkeleleteket hasonlítottak össze, amelyek 89 ország 600 helyszínéről származtak. Kiderült, hogy a legrégebbi háziasított csirkecsontok Thaiföldről, az i.e. 1650 és 1250 közötti időszakból valók. A legkorábbinak vélt nyugat-eurázsiai és észak-nyugat afrikai csontok szénizotóp kormeghatározása alapján a csontok sokkal fiatalabbak voltak, mint ahogy azt korábban feltételezték.

A tudósok szerint valamikor a dzsungel madara magasan, a fák lombkoronájában élt. Miközben az ember rizst termesztett a területen, a madár is lejött a fáról, hogy felcsipegesse a szemeket.

Miután házasították őket, a tyúkokat először Ázsián keresztül szállították, majd a mediterrán térség nagy kereskedelmi útjain, ahol a görög, etruszk, föníciai tengeri kereskedők is haladtak.

Korábbi tanulmányok arra mutattak rá, hogy a tyúkokat alapvetően nem az élelem miatt, hanem egzotikumként háziasították. A vaskori társadalomban tisztelték ezeket a szárnyasokat, ezért például gyakran temették őket egészben nem levágva, nem egyszer a kakasukkal, sőt akár a gazdájukkal együtt. Csak a római korban kezdett népszerűvé válni a csirkehús és a tojás fogyasztása. A kapcsolatunk a tyúkokkal tehát sokkal komplexebb, mint amilyennek hittük.

A kutatók szerint ez az első eset, hogy  radiokarbonos kormeghatározással felmérték a korai társadalmakban a tyúk jelentőségét és rögtön kiderült, hogy eddig tévesek voltak a háziasítás idejével és helyével kapcsolatos ismereteink. Fény derült arra, hogy a rizstermesztés katalizátorként működött a tyúk háziasításban és annak globális elterjedésében is.

Forrás: www.theguardian.com