Sajátos védekezés a szúnyogok ellen.
Az Île-de-Ré sziget Franciaország nyugati partjainál fekszik. Népszerű nyaralási úticél homokos, enyhén lankás partja, hűvös vize és az állandó szellő miatt. A családok és turisták ezrei özönlik itt el a strandokat minden évben. A földdarab legnépszerűbb látnivalói azonban a szamarak.
Ezek ugyanis nem szokványos csacsik, hanem Poitou szamarak.
Ezek az állatok Franciaország Poitou régiójából származnak, az egyik legnagyobb szamárfajtát képviselik. Éppen a méretük miatt fogták őket munkára anno a sziget sóiparában. A szamarak legszembetűnőbb jellemzője a hosszú, bozontos szőrzetük, amely ápolatlannak tűnő, zsinórszerű csimbókokban lóg, filcesedik, rasztásodik, mindez valljuk be, nem túl szép látvány.
Méretük és erejük miatt a négylábúak a Charente-Maritime tengerparti sós mocsaraiban dolgoztak, a földeken a szúnyogok és más bogarak csipkedték őket. Annak érdekében, hogy a lábukat védjék a vérszívóktól, a gazdik speciális nadrágokat varrattak nekik, és azt adták rájuk minden nap, amikor dolgozni indultak. Ezek a nadrágok régi piros, mintás függönyanyagból vagy szürke csíkos szövetből készültek, ami miatt csak úgy hívták az állatokat: ‘a bugyogós szamarak’.
Napjainkban már nem dolgoztatják ezeket az csacsikat a sólápokon, de a nadrágot rájuk adják, elsősorban a turisták miatt őrzik ezt a hagyományt.
A 20. század közepéig ezek a jó teherbírású állatok rendkívül keresettek voltak világszerte, több mint 30 ezer példányt exportáltak belőlük. Azonban ahogy a technika és a gépesítés fejlődött a II. világháború után, az állati munka iránti kereslet csökkent, majd megszűnt. Ennek következtében az öszvérek és szamarak állománya drámaian lecsökkent. 1977-ben mindössze 44 Poitou szamár maradt az egész világon. A megőrzési programnak hála az elmúlt évtizedekben ezt a számot több százra sikerült feltornázni (2005-ben 450 ilyen állatot jegyeztek).
Forrás: www.amusingplanet.com
