Rovarinvázió sújtja a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár évszázados kincseit – mi történt, hogyan történhetett meg és megmenthető-e, ami még menthető?
A napokban a hazai sajtót bejárta a hír: ideiglenesen bezár a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár, miután rovarfertőzést észleltek az intézményben. A bűnös? Egy apró, első ránézésre ártalmatlan bogár, amely azonban könyvlapokon keresztül rágja be magát a múltunkba. Cikkünkben utánajárunk, mit kell tudni erről a ritkán említett, de annál kártékonyabb kártevőről – és arról is, hogyan lehet megóvni a felbecsülhetetlen értékű könyvritkaságokat a pusztulástól.
Ahol a múlt betűről betűre fennmaradt – a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtárról
Pannonhalma neve sokak számára összeforrt a bencés hagyományokkal, az egyházi-szellemi örökséggel – és a tudással. A főapátság klasszicista könyvtára nemcsak építészeti remekmű, hanem kulturális kincs is: több mint 400 ezer kötetet őriz, köztük középkori kódexeket, a könyvnyomtatás hajnaláról származó ősnyomtatványokat és tudományos ritkaságokat. A magyar könyvtártörténet egyik legbecsesebb gyűjteménye ez, amelyet nemcsak vallási, hanem tudományos jelentősége miatt is nagyra becsülnek.
Ismerjük meg a „könyvevő rovart” – milyen a kenyérbogár?
A kenyérbogár (Stegobium paniceum) parányi, alig néhány milliméteres rovar, de nem szabad alábecsülni. Nevét onnan kapta, hogy kedveli a száraz, kemény élelmiszereket – de sajnos nem áll meg a konyhában. Szárított fűszerek, gyógynövények, sőt könyvek is az étlapjára kerülhetnek. Lárvái különösen falánkak: átrágják a papírt, ragasztót, kötéseket – bármit, ami növényi eredetű. Egy régi könyv számára ez végzetes lehet.
Amikor a múlt lesz az áldozat – mit kell tudni a könyvtári kártételről?
A kenyérbogár nem válogat. A régi pergamenek, ragasztóval kötött könyvgerincek, bőrkötések – mind-mind veszélyben vannak. A károsodás nemcsak esztétikai: egyetlen megrágott lap is pótolhatatlan lehet, ha épp egy ritka kézirat részlete veszett oda. Emellett a fertőzés gyorsan terjed, és ha nem veszik észre időben, akár az egész könyvállományt is súlyosan károsíthatja.
Hogyan juthatott be a könyvtárba?
A bogár nem kér bebocsátást – észrevétlenül érkezik. Lehet, hogy egy látogató a ruháján hozta be, vagy egy fertőzött papírdobozban lapult. A könyvtárak meleg, sötét, nyugodt tere ideális élettér számára. És ha egyszer betette a lábát – vagy inkább a csápját –, nehéz kiűzni.
Elkerülhető lett volna?
A szakértők szerint rendszeres monitoring és az úgynevezett IPM – azaz integrált kártevőkezelés – segíthetett volna idejében kiszűrni a problémát. Ez a módszer nem csodaszer, hanem egy átgondolt, megelőzésre épülő stratégia, amely a környezet folyamatos megfigyelését, a kockázati tényezők feltérképezését és a lehető legkíméletesebb védekezési eszközök alkalmazását ötvözi. A cél nem csupán a kártevők eltávolítása, hanem az, hogy eleve ne is tudjanak megtelepedni.
A rendszeres ellenőrzés mellett kulcsszerepet játszik a könyvtári klíma – a hőmérséklet és páratartalom stabil szinten tartása – valamint a fertőzésveszélyes tárgyak és anyagok szűrése még azelőtt, hogy bekerülnének a gyűjteménybe. Az IPM része lehet továbbá a kártevők csapdázása, a fizikai akadályok alkalmazása (például légzárak), valamint az épület állapotának rendszeres felülvizsgálata is.
Szintén elengedhetetlen a könyvtári dolgozók bevonása: ha megfelelő képzést kapnak, időben felismerhetik a fertőzés korai jeleit – például az apró lyukakat, finom porréteget vagy a rovarürülékeket. A tudatosság és az egyértelmű felelősségi körök kialakítása segíthet abban, hogy ne csak reagáljunk a problémára, hanem megelőzzük azt.
A kémiai védekezés ebben a rendszerben csak végső eszközként szerepel, és kizárólag indokolt esetben, rendkívüli körültekintéssel alkalmazzák – mindig figyelembe véve a könyvek és kéziratok érzékenységét.
Az IPM tehát nem látványos beavatkozás, hanem aprólékos, hosszú távra tervezett védelem – éppen olyan, amilyen egy pótolhatatlan kulturális örökséghez méltó.
Észrevehető lett volna korábban?
A fertőzés alattomos: kezdetben semmi látványos nem történik. Talán csak egy kis por a polc alatt, amit a szem könnyen összetéveszt egy szimpla takarítási mulasztással. Így volt ez itt is – egy véletlenszerű takarítás során derült ki, hogy a por valójában rovarürülék. Mire észlelték, a kár már megtörtént.
Küzdelem a lapok között – hogyan állítható meg a fertőzés?
A könyvtárat hermetikusan lezárják, és helyben, a könyvek polcokról való leemelése nélkül kezelik a gyűjteményt – olyan módszerekkel, amelyek hatnak a rovarra, de nem károsítják a könyveket. Ez a folyamat idő- és szakértelem-igényes: minden polcot, minden rést végig kell vizsgálni, aprólékosan és óvatosan.
A restaurátorok harca az idővel – megmenthetők a megsérült könyvek?
Szerencsére igen – legalábbis részben. A restaurátorok finom kézzel egészítik ki a megrágott lapok hiányzó részeit, visszaállítják a kötések szerkezetét. Ez azonban nem csodaszer: a munka lassú, és minden egyes kötet külön figyelmet igényel. Egy-egy értékes könyv helyreállítása hónapokig is eltarthat.
Miért ilyen hosszú a zárva tartás?
A könyvtár várhatóan csak 2025 végén nyit újra. Nemcsak maga a fertőtlenítés időigényes: utána meg kell győződni arról is, hogy a bogarak valóban eltűntek, és lárvák sem maradtak a könyvtári állományban. Jelen esetben nem a gyorsaság, hanem az alaposság a legfontosabb szempont.
Ritka, de nem példa nélküli – könyvtári rovarfertőzések nyomában
A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtárban történt kenyérbogár-fertőzés szerencsére példa nélküli hazánkban, világszerte azonban több archívum és múzeumi gyűjtemény is szembesült már hasonló kihívással:
Bodleian Könyvtár, Oxford (Egyesült Királyság)
2014-ben a Bodleian Könyvtár archív anyagai között jelentős kenyérbogár-fertőzést észleltek. A kezelést Anoxibug® nevű oxigéncsökkentő rendszerrel végezték, amely sikeresen elpusztította a rovarokat anélkül, hogy károsította volna a gyűjteményt.
Chi Mei Múzeum, Tajvan
2008-ban súlyos kenyérbogár-fertőzés ütötte fel a fejét a tajvani Chi Mei Múzeum festménytárolóiban. A lárvák a vásznak és a ragasztórétegek megrágásával komoly károkat okoztak. A szakszerű beavatkozásnak köszönhetően a fertőzést sikerült felszámolni.
Andy Warhol Múzeum, Pittsburgh (USA)
2011-ben a múzeum „Time Capsules” nevű archív gyűjteményében fedeztek fel kenyérbogár-fertőzést. Az érintett anyagokat izolálták, a területet megtisztították, majd bevezettek egy átfogó integrált kártevőkezelési programot, amely hosszú távon biztosítja az állomány védelmét.
A múlt értéke, a jelen felelőssége – a fertőzés valódi súlya
Nemcsak néhány régi könyv megsérüléséről van szó, hanem arról, hogy a múltunk – a kultúránk, a tudásunk, a gyökereink – mind veszélybe kerülhet egy apró rovar miatt. Ez az eset arra is figyelmeztet, mennyire sérülékeny ez az örökség és milyen kevés is elég ahhoz, hogy pótolhatatlan értékek kerüljenek veszélybe.
Van kiút ebből a krízisből is
A bencések több mint ezer éve őrzik a tudás lángját Pannonhalmán. Most egy váratlan kihívással kell szembenézniük, de a cél ugyanaz maradt: megóvni és továbbadni a rájuk bízott értékeket. Minden esély megvan rá, hogy a könyvtár a szakértői beavatkozásnak köszönhetően visszanyerje eredeti állapotát – és a kenyérbogár pusztítása végül csak egy tanulságos lábjegyzet marad a történelemben.
