A legnagyobb veszélyt rá a házi macskák jelentik!

Idén már 11. alkalommal választották meg az Év emlősét: 2024-ben a Vadonleső program a vadmacskát választotta a címre. A programot az Agrárminisztérium és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. működteti a Magyar Természettudományi Múzeum és a Fővárosi Állat- és Növénykert közreműködésével. Egész éves eseménysorozattal hívják majd fel a figyelmet erre a fajra, valamint az élőhelye fontosságára és védelmére.

A vadmacska nagyon hasonlít az általunk is ismert házi macskához, azonban viselkedésében, életmódjában igazi vadállat.

Fennmaradását nagymértékben veszélyezteti a házimacskával történő hibridizáció, azaz a két faj közti keveredés.

Amennyiben a vadmacska-állomány erős és összefüggő, emellett kiterjedt élőhely is rendelkezésére áll, az egyedek egymással könnyen találkozhatnak. Ilyenkor nem keresik házi macskák közelségét, sőt üldözik őket. Amint viszont megfogyatkozik és megritkul egy állomány, egyre nehezebb a pártalálás a vadmacskák között. Ilyenkor elfogadják, vagy akár kifejezetten keresik a házi macskák társaságát, és azokkal párosodva hibrid utódaik lesznek. Ezek az utódok már viselkedésükben és küllemükben is eltérnek az „igazi”, tisztavérű vadmacskáktól. E folyamat előrehaladtával egyre több és több lesz a hibrid egyed, és azok leszármazottai egyre jobban eltávolodnak az eredeti vadmacskavonaltól, így végül lassan, de biztosan felmorzsolódik az érintett állomány.

A két faj között vannak jellegzetes eltérések, többek között a vad fajra jellemző bundamintázatban, a tömött, gyűrűs farokban és a zömök testalkatban.

A genetikai vizsgálatok elérhetőségének egyszerűsödésével csak a jövőben fog lassan kirajzolódni a vadmacskaállományok valódi természetvédelmi helyzete, az azonban már most is látszik, hogy vannak olyan területek, ahol a hibridizáció jelentős mértékben előrehaladott. Az is biztosan tudható már, hogy a felelős házi macskatartás keretében a házi kedvencek következetes ivartalanítása és portán belül tartása óriási jelentőségű a vadmacskák hosszútávú fennmaradása érdekében. Ez tehát a mi személyes felelősségünk, amit az oly értékes és sérülékeny biológiai sokféleség megőrzése érdekében tehetünk és tennünk kell!

A vadmacska Skóciától Dél-Európáig, keletre a Kaukázus vonulatáig megtalálható, a nappalokat meghúzódva tölti bozótosok mélyén, sziklaüregben, fák odvában, éjszaka nyíltabb terepen, erdei tisztásokon vadászik. Hazánkban legutóbb novemberben sikerült egy példányt lencsevégre kapni Zobákpuszta közelében.

Csaknem kizárólag frissen elejtett állatokból áll a tápláléka: rágcsálókat, madarakat, de akár üregi nyúl méretű zsákmányt is ejthet. Azokban az években, amikor a mezei pockok állománya megnő, kifejezetten hasznos a mezőgazdaság számára, hogy több vadmacska is kizárólag azokat fogyasztja.

Forrás: vadonleső.hu