Nem csak Afrika gondja: a világ édesvíz-készlete véges.

Bár sokan még mindig természetesnek veszik, hogy a csapból bármikor tiszta víz folyik, az édesvíz valójában egyre szűkösebb természeti kincs. Az ENSZ adatai szerint a Föld teljes vízkészletének csupán 2,5%-a édesvíz, ennek is csak töredéke érhető el ivásra alkalmas formában. A klímaváltozás, a túlhasználat és a szennyezés már nemcsak a jövő nemzedékek gondja – a vízválság sok helyen már itt van a küszöbön.

A téma napjainkban ismét a nemzetközi figyelem középpontjába került: a Financial Times 2025 júliusában átfogó cikksorozatot indított a globális vízhiányról, amelyben az egyre növekvő vízstresszre, a sótalanító technológiák térnyerésére és a vízellátási, tározási és elosztási infrastruktúra hiányosságaira hívták fel a figyelmet. A „Desalination: the costly solution for a thirsty world” című cikk szerint már nem csak fejlődő országokat sújt a vízhiány – a probléma globális és rendszerszintű válaszokat igényel. Ma már Spanyolországtól az Egyesült Államok nyugati államain át egészen Ausztráliáig egyre több, korábban vízbiztosnak tartott ország is kénytelen szembenézni a szárazsággal, a vízkorlátozásokkal vagy az ivóvízellátás akadozásával. A tengervíz vagy sós talajvíz sótalanítása ezekben az országokban gyakran az utolsó megoldás: drága, energiaigényes eljárás, amely csak ott jöhet szóba, ahol nincs más mód édesvízhez jutni.

Magyarország vízben bővelkedő ország – vagy mégsem?

Sokan gondolják úgy, hogy Magyarországon bőven van víz, hiszen a tavak, folyók, termálforrások országa vagyunk. Csakhogy az álló- és folyóvizeink jelentős része más országokból érkezik: a felszíni vizeink több mint 90%-a határon túlról jön, főként a Dunán, a Tiszán és azok mellékvizein keresztül. Ez sebezhetővé teszi az országot, hiszen a vízhozamot nagyrészt nem mi szabályozzuk.

A klímaváltozás hatásai: aszály, belvíz, csapadékeloszlás-változás

Az elmúlt években Magyarországon is egyre gyakoribbak a hosszan tartó aszályos időszakok, melyeket sokszor hirtelen, nagy mennyiségű csapadék követ. A talaj nem tudja elnyelni a vizet, ezért az vagy elfolyik, vagy belvizet okoz. Az Alföld egyes régióiban évről évre drámai mértékben csökken a talajvíz szintje, sőt, több településen a kutak kiapadása is problémát okoz.

Több vizet veszítünk, mint amennyit nyerünk

A mezőgazdasági öntözés, az ipari felhasználás és a lakossági fogyasztás évről évre nő, miközben a felszín alatti és feletti vízkészleteink nem töltődnek vissza elég gyorsan. A hóolvadás mennyisége csökken, a heves esőzések pedig nem pótolják a korábbi, egyenletesebb csapadékeloszlást. Ez a tendencia hosszú távon vízhiányhoz vezethet, főként a mezőgazdaságban és az ivóvízellátásban.

Mi a helyzet az ország különböző tájain?

Az északi és nyugati országrészben, ahol több a csapadék és a domborzati viszonyok kedvezőbbek, egyelőre kevésbé érezhető a vízhiány. Ezzel szemben a Dél-Alföld és a Tiszántúl sűrűbben küzd aszállyal és a talaj kiszáradásával. Bár a Tisza fontos vízforrás, az alacsony vízállások és a fokozódó szennyezés csökkenti az értékét. A karsztvizek kitermelése is gondot okozhat: ha a felszín alatti tartalékokat túlzottan kihasználjuk, azok visszatöltődése évtizedekig is eltarthat.

Kinek a dolga lenne cselekedni – és miért maradt el?

Magyarországon az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a hozzá tartozó hatóságok felelnek a vízgazdálkodásért, mégis évtizedes mulasztások tapasztalhatók. A 2010-es évektől kezdve egyre gyakoribbá váló aszályos időszakok rávilágítottak arra, hogy hiányzik a hosszú távú, vízmegtartáson alapuló stratégia. A szakmai szervezetek rendre figyelmeztetnek: a víz elvezetése helyett a megtartásra, a visszatartó rendszerek kiépítésére lenne sürgős szükség. A gazdák egy része pedig azért elégedetlen, mert az öntözéshez szükséges infrastruktúra sok helyen hiányzik vagy elavult, és a bonyolult engedélyezési és adminisztrációs folyamatok miatt nehéz hozzáférni a meglévő lehetőségekhez. Állampolgárként joggal várhatnánk el, hogy a központi kormányzati szervezet átlátható, megelőző és együttműködésre építő módon kezelje a vízválságot – nemcsak vészhelyzetekben, hanem hosszú távú stratégiával is.

Mit tehetünk a vízválság ellen?

A megoldás kulcsa a vízmegtartás: több vizet kell helyben megtartanunk, lelassítani az elfolyást, növelni a talaj víztároló képességét. Ehhez szükség van tudatos tájhasználatra, célzott öntözési rendszerekre, esővízgyűjtésre és zöld infrastruktúrákra a városokban is. A lakosság szerepe sem elhanyagolható: a tudatos vízfogyasztás, a szivárgó csapok javítása, az esővíz hasznosítása mind hozzájárulhat a vízkincs megőrzéséhez.

Források:

  • World Resources Institute: https://www.wri.org/
  • Financial Times – Desalination: the costly solution for a thirsty world (2025. július 28.): https://www.ft.com/content/e67a6a68-9a99-4483-b0d2-bdedd137621c
  • Magyar Természetvédők Szövetsége: https://mtvsz.hu/
  • WWF Magyarország: https://wwf.hu/