Az életünk múlhat a hozzá nem értésen.
Sajnos még mindig rengeteg butaság kering a köztudatban, a gombák felismeréséhez, minősítéséhez, elkészítéséhez számos babona, tévhit kapcsolódik. Akkor tesszük helyesen, ha a szakértőnek hiszünk, és nem az ilyen féligazságoknak.
Tévhit például, hogy a kalapbőr lehúzásával a gombát méregteleníteni lehet (a gyilkos galóca a kalapbőr lehúzása és forrázása után is megtartja méreganyagát). Hasonlóan veszélyes lenne abban bízni, hogy a csiga vagy rovar által megrágott gombák ehetőek. A csiga hidegvérű élőlény, és mint ilyen az amatoxint le tudja bontani, míg az ember és a melegvérű állatok nem.
Téves hiedelem az is, hogy csak az a gomba mérgező, amelynek húsa vágáskor elszíneződik vagy megkékül. A gyilkos galóca húsa fehér marad, míg a narancssárga tejet eresztő, bizarr zöldre színeződő rizike finom, ehető gomba.
Van, aki úgy hiszi, hogy a “rossz” gombák külsőre is taszítóak, nyálkás felszínűek, esetleg nagyon színesek, vagy rossz szagúak. Sajnos, ez nem így van: a legveszélyesebb galócafélék többnyire kifejezetten szép gombák. Más abban bízik, hogy a gomba főzővizébe mártott kanál elszíneződése vagy az ezüstkanál megfeketedése fogja majd figyelmeztetni a mérges gomba jelenlétére, de ennek az oxidációs folyamatnak semmi köze a gomba ehető vagy mérges voltához.
Ne higgyük el, hogy a mérgek főzéskor lebomlanak, így forrázva minden gomba jó. Természetesen az sem igaz, hogy a nyersen jó ízű gomba mind jó. Butaság az is, hogy a gombát macskával vagy kutyával kell előbb megkóstoltatni, és természetesen a petrezselyem és a hagyma színe sem változik meg a mérgező gombától.
Mivel a halálos mérgezések szinte kivétel nélkül a gyilkos galócához kötődnek, elengedhetetlen, hogy azt a gombát felismerjük, és ne tévesszük össze semmivel! Soha ne szedjünk le fehér lemezű, galléros, bocskoros gombát, mert az a gyilkos galóca!
Dacára a hideg időnek, még sok gombát lehet találni az erdőben, de a jövőre nézve is érdemes elmenteni a gombavizsgálók listáját!
