Így marad száraz.
Megszokott látvány a nagy legelőkkel rendelkező országokban, hogy szénaboglyák tarkítják a mezőt, amelyek közepébe egy hosszú bot, rúd van elhelyezve. Az összegyűjtött és kazalba rakott fűfélék szálát állatok takarmányozására használják.
Indiában a boglyákat gyakran egy pózna vagy fa köré rendezik, így a stabilitás is biztosított.
Az Észak-India területén található Risikés zarándokhely, sok szentéllyel a Gangesz mentén. A jóga fővárosának is nevezett település a Himalája lábainál fekszik, és egyike a legcsapadékosabb településeknek ebben a régióban, mivel átlagosan évi több mint 2100 mm csapadék esik. Ez azt jelenti, hogy a föld szinte mindig vizenyős, átázott a monszun hónapjaiban.
Ezért az itt élők nem a fatörzs köré, hanem a faágakra rakják a szénaboglyákat.
A fák koronájában lévő boglya így ki tud száradni, vagy viszonylag száraz tud maradni a sok eső ellenére is.
Az ágszerkezet központi része köré lazán elhelyezett széna azért kerül a magasba, mert így tudják a legjobban megvédeni attól, hogy magába gyűjtse a nedvességet, és így segítik elő legkönnyebben a kiszáradását.
A rendhagyó szénaboglyákat Dillon Marsh, dél-afrikai fotós kapta lencsevégre.
Forrás: www.amusingplanet.com
