Tüdőshal.

Matuzsálem, a tüdőshal 1938-ban lépett be az Egyesült Államokba egy Ausztráliából érkező gőzhajón, 230 másik hal társaságában. Mára ő (a tudósok vélekedése szerint egyébként nőstény) az egyetlen, aki még életben van közülük. Pedig érkezésekor még csak egy kis hal volt, de szépen növekedett és úgy tűnik, hogy nagyszerű körülményeket talált magának a Steinhart Akváriumban.

A halat nem zavarják az üvegen bekukucskáló látogatók sem. 2017-ben a szakemberek 84 évesre becsülték a korát, akkor (nem hivatalosan) a világ legidősebb, fogságban élő halának nyilvánították. Újabb vizsgálatok során viszont kiderült, hogy ennél is öregebb lehet, így a korát most 92 és 101 év közé teszik.

A tüdőshalak a legkülönlegesebb halak a Földön, tele rejtélyekkel.

Úgy tűnik, hogy bizonyos szempontból sokkal közelebbi rokonságban állnak az emberekkel vagy a szarvasmarhákkal, mint a lazacokkal és a tőkehallal.

A tüdőshalak szabadon is tudnak levegőt venni, mivel rendelkeznek (egy vagy kettő) tüdővel, így ha a vízből kijönnek, vagy megváltozik a víz összetétele, akkor tüdős légzésre váltanak. További érdekesség, hogy nekik van a leghosszabb genomjuk az állatok között, 43 billió bázispár alkotja. ez kb. 14-szerese az emberének. A genetikájuk annyira különleges és más, hogy a megszokott vizsgálati technikák vagy működnek vagy nem működnek esetükben.

Az akváriumi dolgozók szerint Matuzsálem boldog és elégedett, de a kutatókat nagyon érdekli, hogy vajon érzi-e az öregedést. Ezt persze nehéz megmondani, de néhány szakember úgy véli, hogy a korosodó halak mutatnak árulkodó jeleket, például a tartóvázuk megváltozik, fogynak, homályos lesz a szemük, szürkülnek a pikkelyek. Matuzsálem esetében viszont nem figyelték meg ezeket a jeleket.

Nem tudni, hogy a korával van-e összefüggésben, de az akvárium igazgatója arról számolt be, hogy Matuzsálem színe az évek alatt némileg halványult. Ugyanakkor még mindig igen életerős és a viselkedésén egyáltalán nem látszik, hogy fáradna vagy lassulna.

Forrás: www.odditycentral.com