A bennünk élő gyermek.
Ki ne ugróiskolázott volna gyerekként? Akkoriban elég volt krétával a járdára rajzolni a kockákat, keresni egy kavicsot és már kezdődhetett is a móka!
1-2-3-páros-6-páros-vissza – álmunkból felkeltve is menne még a sorminta. De vajon mit tennénk, ha a valóságban is szembe találkoznánk egy színes, vidám ugróiskolával, miközben a városban jönnénk-mennénk? Késztetést éreznénk rá, hogy végigugráljuk? Vagy egyszerűen továbbhaladnánk?
Pontosan erre voltak kíváncsiak a Nagy Ugróiskola kísérletben: a felmérést egy médiaügynökség végezte Seattle-ben. A kandikamerával rögzített felvétel során mintegy 10 órán keresztül figyelték meg, hogy felszabadul-e a bennünk élő gyerek, ha meglátjuk a krétarajzot az orrunk előtt.
Érdemes megnézni a rövid videót, hogy miként reagáltak a járókelők az ugróiskolára. A legtöbben egyszerűen elmennek mellette, vagy észre sem véve áthaladnak rajta, néhányan kikerülik, és egy páran önfeledten ugrálni kezdenek. A végeredmény: 129 igen és 1058 nem egy kis mókázásra.
Forrás: www.treehugger.com
