Van, amikor a természet nemcsak a mezőkön, erdőkben vagy folyópartokon tárja elénk csodáit, hanem ott, ahol legkevésbé számítunk rá: a saját házunk tetején. Egyik olvasónknak is hasonló élményben volt része, amikor egy különleges énekesmadár jelent meg a kertvárosi háztetőn. Az élményből fotó is született – méghozzá Pápán.
Egy madár, aki nem fél megmutatni a színeit
A váratlan vendég nem volt más, mint egy hím kenderike (latin nevén Linaria cannabina, korábban Carduelis cannabina). Ez a madár a tavaszi időszakban pompás díszbe öltözik: mellkasát és fejtetőjét élénkpiros tollak borítják, míg teste többi része barnás-szürkés árnyalatú. A fotón, amelyet Lampért Gábor készített, jól kivehető ez a különleges nászruha. A hímek színezete nemcsak látványos, hanem a párválasztásban is fontos szerepet játszik: a tojók gyakran az élénkebb színű hímeket részesítik előnyben.
A kenderikék éneke is figyelemre méltó: halk, csilingelő hangjuk különösen a hajnali órákban hallható, amikor a hímek kis dombokon, bokrok csúcsán vagy tetőkön üldögélve énekelnek, hogy jelezzék jelenlétüket és territóriumukat.
Ott él, ahol mező és ég találkozik
A kenderike nem ritka madár, de sokan mégsem ismerik fel, vagy egyszerűen átsiklanak felette. Leginkább rétjeinken, mezőinken, bokros, vadvirágos területeken fordul elő, de egyre gyakrabban látni települések határán, sőt, kertvárosi környezetben is. Az agrártáj változásaival párhuzamosan viszonylag jól alkalmazkodik a mozaikos, félig természetes élőhelyekhez is.
Télen gyakran csatlakozik más pintyfélékhez, például tengelicekhez, zöldikékhez vagy meggyvágókhoz, és közösen keresnek táplálékot az etetők közelében vagy elhagyott mezőgazdasági területeken. Aki szeretné megfigyelni őket, próbálkozhat napraforgómaggal vagy lenmaggal, amely különösen kedvelt csemege a kenderikék körében.
Európa szerte úton van
Ez a madár vonuló faj, de nem minden egyed hagyja el a Kárpát-medencét télen. Elterjedése igen széles: a Skandináv-félsziget déli részétől egészen Marokkóig és Algériáig megtalálható. Hazánkban főként tavasztól őszig figyelhetjük meg, gyakran kisebb-nagyobb csapatokban. A vonulás során gyakran megállnak táplálkozni tarlókon, elhagyott legelőkön, ahol bőségesen találnak gyommagvakat.
A vonuló egyedek nem ritkán több száz vagy akár ezer kilométert is megtesznek, hogy elérjék telelőterületeiket. A változó időjárás és az élőhelyek eltűnése azonban komoly kihívást jelent számukra.
Magot csipeget, rovart gyűjt
Bár a felnőtt kenderikék főként magvakat fogyasztanak, a fiókanevelés időszakában rovarokat is vadásznak. Ezáltal aktív szereplői az ökoszisztémának: segítenek szabályozni a rovarpopulációkat, hozzájárulva a természetes egyensúly fenntartásához. Kedvelt táplálékaik közé tartoznak a gyomok, például a libatop, a disznóparéj vagy a pásztortáska apró magvai.
A kenderike rendkívül ügyesen mozog a növényzetben: gyakran látni, ahogy vékony száron egyensúlyozva próbál elérni egy-egy magot. Röpte hullámos, a pintyfélékre jellemző, és gyakran már messziről felismerhető.
Védett érték a háztetőn
A kenderike hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 25.000 Ft. Megfelelő élőhelyei azonban egyre fogyatkoznak: a vegyszeres gazdálkodás, túlzott kaszálás és az intenzív tájhasználat veszélyezteti állományát. Bár országos szinten még nem számít veszélyeztetettnek, helyi szinten érzékenyen reagál az élőhelyek eltűnésére, különösen a szaporodási időszakban.
A természetvédelmi szakemberek arra hívják fel a figyelmet, hogy a gyommentesítés és a túlzott tájhasználat helyett a mozaikos, természetközeli gazdálkodás lenne a kulcs e faj és sok más énekesmadár hosszú távú fennmaradásához.
A madárvilág néha egészen közel jön hozzánk – elég, ha nyitott szemmel járunk, és készen állunk megörökíteni a pillanatot. Köszönjük Lampért Gábornak, hogy megosztotta velünk ezt a természetközeli élményt, amely nemcsak szép, hanem figyelemfelkeltő is: érdemes jobban odafigyelnünk azokra, akik a háztetőn landolnak.
