Sajátos naptárt rejtett a lelet.

Gyerekkorukban biztosan sokan ábrándoztak arról, hogy egyszer híres kódfejtők lesznek, akik megértik a titkosírással írt üzeneteket, és új fejezeteket nyitnak a történelemkönyvekben. Most néhány haifai kutatónak valóra vált ez az álma, ugyanis sikerült megfejteniük egy eddig soha nem publikált, titkosírással írt hol-tengeri tekercs szövegét, amely a kumráni közösség sajátos naptárát ismertette. Esbal Ratszon és Jonathan Ben-Dov professzorok egy éven át tartó, közös munkával elérték, hogy mára csak egyetlen megfejtetlen tekercs maradt.

A második szentély, vagyis Jézus korából származó mintegy 900, általában héberül írt tekercset az 1940-es, 50-es években fedezték fel a Holt-tenger nyugati partvidékén, a Kumrán melletti barlangokban. Néhány közülük titkosírással íródott, köztük a Haifán frissen megfejtett tekercs is.

Az eredetileg 60 darabkából álló szövegből kiderül, hogy a magát Jahad, vagyis Együtt néven jelölő, erkölcsös életet hirdető, fanatikus és a korabeli uralkodó közvéleménnyel szembenálló, Holt-tenger mellett élő csoport 364 napban határozta meg az évet.

Az egyetem közleménye szerint a fordítás alapján a csoport négy évszakra osztotta a 364 napos évet, amely különbözött a máig használatos, holdhónapokat használó héber naptártól. A kumrániaknál héttel és néggyel is osztható számú napból állt az év, és ezért mindig ugyanarra a napra estek az azonos ünnepek. Ezért – szemben a zsidó hagyománnyal – nem kellett rendre döntéseket hozniuk arról, hogy mi történjen, amikor szombatra esik egy adott ünnep.

A szöveg megjelöl két olyan eseményt is, amelyek nem szerepelnek a Bibliában: az új bor és az új olaj napja, amelyek a zsidó savuotot, az új gabona ünnepét követték ötven, illetve száz nappal.

A tekercs arra is fényt derített, hogy szintén megünnepelték az egyes évszakok közötti átmenet napját, a tkufát, ami héberül időszakot jelent. A szerző – valószínűleg a szekta egyik titkosírást is ismerő vezetője – kihagyott több fontos napot a naptárból, amit a margón utólag, egy másik kézírással pótoltak.

Forrás: www.museum.hu és mti.hu