A klímaváltozás hatásai mindenhol érzékelhetők, de ki gondolta volna, hogy a természet egyik legegyszerűbb „végterméke” is fontos szerepet játszhat az ökoszisztémák alkalmazkodásában? Igen, az állati ürülékről van szó! Bár nem ez a legvonzóbb téma egy teadélutánra, a tudomány szerint bizony komoly következményei lehetnek annak, hogy egyes állatok hova és hogyan pottyantanak.
A gleccserek árnyékában: ürülék, mint ökoszisztéma-építő
Az Andok magaslati vidékein élő tevefélék – például az alpakák, lámák, vikunyák és guanakók – nemcsak a turisták kedvencei, hanem az ökoszisztémák titkos kertészei is. Ezek az állatok ugyanis közös ürülékhalmokat, úgynevezett latrinákat hoznak létre, amelyek valóságos tápanyagbombák a kopár talaj számára.
Egy kutatócsoport a perui Cordillera Vilcanota régióban vizsgálta, hogy ezek az ürülékhalmok milyen hatást gyakorolnak a talaj összetételére és a növényzet kialakulására. Az eredmények meglepőek voltak: a vikunyák latrinái igazi oázisokat teremtenek a gleccserek által visszahagyott, tápanyaghiányos földeken. Ha tehát eddig azt gondoltuk, hogy az ürülék csak kellemetlen melléktermék, ideje átértékelni a nézeteinket!
Trágyából növényparadicsom
A kutatók megállapították, hogy az ürülékhalmok jelentősen gazdagabbá teszik a talajt, több szerves anyagot és nedvességet tartalmaznak, mint a környező területek. Egyes helyeken az ürülékben lévő szerves anyag aránya 62%-os volt, míg a mellette lévő, gleccserek által visszahagyott talaj csupán 1,5%-ot tartalmazott. Ez olyan, mintha egy száraz sivatag közepére ledobnánk egy termőfölddel teli zsákot!
És itt még nincs vége: ezek az ürülékhalmok nemcsak tápanyagokkal látják el a földet, hanem magvakat is szállítanak, amelyek aztán kihajtanak. Gyakorlatilag egy ingyenes ökológiai telepítés zajlik az állatok természetes viselkedésének köszönhetően.
Nemcsak a növények profitálnak belőle
Ahogy a növényzet megjelenik, úgy vonzza magához az állatokat is. A kameracsapdák felvételei szerint a frissen kialakult növényfoltokhoz különböző fajok – köztük ritka állatok és nagy ragadozók, például pumák – is ellátogatnak. A vikunyák pedig előszeretettel legelésznek saját latrináik körül, ami valószínűleg az egyik legfurcsább, ám ökológiailag teljesen logikus táplálkozási stratégia.
A klímaváltozás elleni harc egy újabb, meglepő frontja
A gleccserek rohamos olvadásával egyre sürgetőbb a kérdés, hogy milyen gyorsan tudnak alkalmazkodni az ökoszisztémák. A kutatók szerint a vikunyák által „telepített” növények segíthetnek a talaj stabilizálásában és a biodiverzitás fenntartásában, ám a klímaváltozás tempója olyan gyors, hogy még ez a természetes csodaszer sem biztos, hogy képes lépést tartani vele.
Bár elsőre viccesnek tűnhet, hogy az állatok ürüléke ennyire meghatározó szerepet játszik a klímaváltozás elleni harcban, a tudomány bebizonyította: néha a legegyszerűbb dolgok a leghatékonyabbak. Szóval legközelebb, amikor egy állat „hátrahagyja” a nyomát a természetben, gondoljunk arra, hogy lehet, épp egy új ökoszisztéma sarjad ki belőle!
Források:
Reider, K.E., Bueno de Mesquita, C.P., Anderson, K. et al. Wild Andean camelids promote rapid ecosystem development after glacier retreat. Scientific Reports, 14, 31913 (2024). DOI: 10.1038/s41598-024-83457-6
